Buszvezető szeretnék lenni, de néha nyomaszt a gondolat, hogy mennyi ember fog az arcomba bámulni egy nap alatt?

Elnézést, kicsit pontatlanul fogalmaztam.

Pl.; a megállóban álló utasok nézik ugye a buszt.

Felszállásnál is szemkontaktusba kerülnék sokakkal, külön probléma az első ajtón felszállós járat, ahol mindenkinek ellenőrizni kell a jegyét.

Most megint nem érzem annyira vészesnek, de valamikor meg belémhasít ez, hogy felszállásnál hányan bámulnak rám.

Nem tudom, hogy mi az igazság, szerintem kipróbálom és ott majd minden kiderül.

Igazából ez az egy ,ami egy kicsit visszatart.

5# köszönöm, hogy öntöd belém a lelket :)

Régen elég gátlásos voltam, ezt futár munkával, meg a teherautózással sikerült leküzdeni (nagyon sok kontakt másokkal) , de fiatal vagyok és tényleg ha így belegondolok ,hogy megállónként 10 ember belemászik az arcomba, frusztrált leszek. Megfogalmazódik az emberekben egy vélemény...ami igazából nem érdekel,de akkor is..

Mondjuk az reálisabbnak tűnik, hogy semennyire nem érdekli az embereket, hogy ki a franc vezeti a buszt, csak menjen már .

Ezzel szerintem lesz problémám/munkám.

A konfliktuskezelésben is igazatok van, de érdekes, hogy ezzel nincsen problémám.

Belföldi futár múltammal többször keveredtem vitába a címzettekkel, illetve elég sok közúti konfliktusom is volt (persze csak szájkarate).

De nem riadok meg attól, ha valaki kötekszik, szavakkal támad, beleállok a dologba elég rendesen. Mentem már utána bemutogató autósnak, stb..

De mégis megfogalmazódott bennem ez a buszos gátlás .

Teljesen vegyes érzelmek vannak bennem és tényleg a 2 véglet vagyok egyszerre, szörnyű.

Ezt kellene kezelnem. Nem akarok gátlásos mimóza lenni, de a mindenkinek mindent megmondok állat típus sem.