Mit tegyek, ha én más vagyok, mint a többi velem egykorú?

Próbáld meg magad elfogadni. Te más vagy de ezért vagy különleges.

És ne félj majd megszokod. Próbálj meg beilleszkedni a többiek közé.

És? Valaki bánt ezért?.

Ez a kérdés kb. olyan mintha: Mit tegyek, ha néger vagyok?

Akkor viszont túl fiatal vagy hogy megèrtsd az emberek dolgait. Egy kamaszkorú gyerek bárki akit megkèrdezel azt mondja hogy ő különbözik a többiektől.

Dehogyis..

Nem ismerted mèg ki az embereket nem láttál mèg elèg dolgot ahhoz hogy tudd hogy legbelül mind hasonlóak vagyunk. Nem a különbsègeket kell felsorakoztatni hanem a hasonlóságokból előnyt kovácsolni az emberi kapcsolatok fejlesztèsère. Hogy ne találd magad ilyen magányosan azon töprengve mièrt vagy te más mint a többiek.

Ezzel az èrzèssel csak meg akarod erősíteni magad abban hogy te különleges vagy. Pedig sajnálom de itt nem erről van szó.

Ha találnál megfelelő társaságot nem azt a kèt havert akkor kihúznának a kis egèrlyukból ès magával vinne az èlet bánnál minden percet amit a nègy fal között töltöttèl.

De te ennyi idősen mèg azt sem tudod miről maradsz le.

Ez az amúgy ötös.

Kamaszkoromban én is azt hittem, hogy én más vagyok, elütök a többi magam korútól. Komolyabb vagyok, jobban megértem mi zajlik körülöttem. Valójában csak introveltáltabb voltam mint a többség.

Felnőve, előre haladva az életben megismertem egyre több embert, egyre jobban megismertem őket. Egy ponton pedig rájöttem; micsoda figurákkal van tele a világ! Senkinek sincs ki a négy kereke! Ezekhez az emberekhez képest én egy kis szürke nyárspolgár vagyok, olyan unalmas mint a reggeli mellé a zsömle. De persze minden embernek van valami egyéni stikkje ami éppen szerethetőbbé, utálhatóbbá, vagy megosztóvá teszi őket. Bizonyára nekem és neked is van ilyened.

A lényeg, hogy ne akadj le ezen. Ne akard azért kerülni a többieket mert azt hiszed te jobb vagy, az sose vezet jóra.