Mi lehet ebben a helyzetben a jó döntés?

Egyszerűen tanácstalan vagyok. Eljöttünk Kárpátaljáról Budapestre, az unokabátyámnál vagyunk, úgy saccoltam, hogy 1-2 hétig lesz háború. A párom bepánikolt, mert tartalékos vagyok és félt, hogy elvisznek a frontra.

Otthon van egy új építésű házunk, az udvaron még két üzlethelyiség, az egyikben a párom dolgozott mesterfodrászként, a másikban nekem volt egy kis boltom. A páromnak beállt vendégköre van, minden napra volt munkája, de most nagy részük szintén eljött, ideiglenesen legalábbis. A párom szerint senki sem fog már otthon járni hozzá, mert nem lesz az embereknek pénzük a háború után ilyesmire.

Szerinte itt kell terveznünk mostmár, de nekem nagyon hiányzik az otthonunk. Van egy gyermekünk is, épp hogy megszokta az iskolát, máris váltani kellene...

Ráadásul itt ugye albérletbe kellene mennünk, ami alapból 200 ezer, meg a kaució. 2000 euróval jöttünk el. Párom terve szerint kiveszünk egy 2 szobás lakást, ő otthon dolgozik továbbra is.

Megmondom őszintén én nem lelkesedem az ötletért, én haza vágyam, a saját házamba. Ráadásul otthon dolgoztunk mindketten, minden étkezést együtt töltöttem a kis családommal. Sok időm volt játszani a fiammal.

Az otthon a biztonságérzetet és az átélt élményeket, emlékeket jelenti számomra.

Azt a helyet, ahol menedékre lelhetünk, ahol megpihenhetünk, ahol tudom, hogy minden rendben lesz.

Ahol ismerem az összes fát, az összes zegét-zugát, ahol kisfiammal nevetve szaladgálunk, játszunk, kuncogunk. Az udvar illatát, a fénylő csillagokat, amikor feltekintünk az égre. Eszembe jutnak, amikor a tetőteraszon együtt fekszünk és bámuljuk a végtelent. Szinte minden nyári éjjelen ezt csináljuk. A gyerekszoba, ahol játszunk.

Amikor a kisfiam rám néz, amikor a nappaliba lépek, vagy ahogy játszik a szobájában. Annyira hiányzik mindez, ezek az átélt pillanatok, amik akkor csak egyek voltak a sok közül, de így, hogy talán már sosem jönnek el, mégis annyira fájóak.

A gyermekem azon az udvaron tanult meg biciklizni, sőt, ott tanult meg beszélni és járni is. A pillanatok, ahogy játszik a kutyájával...

Huh, írás közben is könnyezik a szemem.

Szóval nagyon nehéz, a párom maradna, mert szerinte már otthon nem fogunk tudni megélni, a kisfiamnak is tetszik a nagyváros (falun éltünk), de én bele vagyok betegedve. Munkát kerestem, 250 nettó ajánlatot kaptam 2 helyen, a harmadikon 200+jutalék. Otthon ketten 500 körül kerestünk (ennek harmada volt csak az enyém), tény hogy nem ment olyan jól a bolt, réteg dolgokat árulok, amiket nem vesznek annyian. Páromnak jól ment, ahhoz viszonyítva, hogy az átlagbér 70 ezer forint odaát.