Az élet nem más, mint szenvedések és traumák sorozata?

Jól látod, kérdező! Az élet nagyrészt valóban rossz, traumakkal teli! Viszont, vannak, akiknek még az átlagosnál is több rossz jut az életükbe! Mesélek az én életemről! Kicsit hosszú lesz!

Egész kicsi koromban elváltak a szüleim. Az egyik nővérem korán "kirepült" itthonról, mert 10 évvel idősebb nálam. A másik nővéremmel maradtam. Később az egyik nagymamámhoz meg apámhoz kerültem.

Apám nehéz természetű, zord ember volt. Sajnos, kemény alkoholista is... Regényeket tudnék róla írni, de nem teszem.

Nem volt buta ember, csak az alkohol tönkretette az életét...

Mindig lekezelő volt velem, mert gyerekként is egy szerencsétlen, felénk, ügyetlen fiú voltam.

A suliban is rendszeresen bántottak lelkileg ezen tulajdonságaim miatt. A lelki terror egészen 11. osztályig kitartott. Nem egyszer csak egy hajszál választott el az öngyilkosságtól! Erről soha senkinek nem beszéltem.

Vékony, nagyfejű srác voltam. Ezért is gyakran piszkáltak... 11. - ben kezdtem el gyúrni, később boxoltam is. A gyúrással elért sikereim az egyetlen siker az életemben! Kiderült, hogy ritka jó genetikám van! 12 éve edzek, de olyan szálkás, izmos testem van, amit sokan csak szteroid - és egyéb illegális szerekkel érnek csak el!

Barátnőm sosem volt fél évnél tovább. Az is csak egyszer. Mivel buta, lassú felfogású, túl kedves srác vagyok.

Akik voltak barátnőm is csak a testem miatt voltam velem... Nem egyszer el is ismerték, hogy mindigis egy izmos pasira vágytak, csak ezért vannak velem!

Egyébként, nagyrészt szexkapcsolataim vannak csak, mivel helyesnek se mondanám magam. Többnyire elvált negyvenes nőknek szoktam kelleni összejárni, de olykor "akad" huszonéves is.

A suliban is mindig buta voltam. A történelmen kívül semmi sem ment.

Ennek az lett az eredménye, hogy valahogy leérettségiztem, majd betanított melós lettem immár 8 éve.

Próbáltam szakmát is csinálni, de csúnya kudarc, leégés lett a vége, mert ott is én voltam a legbénább...

Minden szülőm, nagyszülőm elhunyt. Legutóbb két éve a szeretett nagymamám, aki a legközelebb állt hozzám egész életemben!

Úgyhogy, csak a hobbijaim tartanak életben. A konditerem és a baromfi tartás. Különböző dísztyúkjaim vannak. Szoktam keresztezni különböző fajtákat a minél különlegesebb utódokért.

Már beletörődtem, hogy egyedül fogok elpatkolni, de meg is érdemlem! A mamával sem voltam olyan, mikor már beteg volt, mint kellett volna! Ezért megfogadtam, hogy nekem is egyedül kell majd meghalnom!

Köszönöm, ha elolvastad! Szép életet kívánok mindenkinek!

Az élet döntési helyzetek sorozata és mi magunk döntjük el, hogy egy adott helyzeten inkább szenvedünk, vagy a megoldást keressük. Nem véletlenül mondta Seneca már az ókorban, hogy képzeletben sokkal többet szenvedünk, mint a valóságban. A legtöbb szenvedést annak köszönhetjük, hogy a figyelmünket sokkal inkább a rossz dolgokra, sőt már jóval azok bekövetkezte előtt a puszta lehetőségük miatti aggodalomra fordítjuk ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy a tényleges problémákra minél eredményesebb megoldásokat találjunk.

Általában nem az igazán fontos, hogy mi történik, hanem hogy a történésekkel te mit tudsz kezdeni, neked milyen lehetőségeid vannak vele. Aki ezekre a megoldásokra koncentrál a történések jó vagy rossz volta helyett, az sokkal könnyebben boldogul az életben, mert így sokkal könnyebben talál megoldásokat a nehezebb helyzetekre is.