Csakis gonosz lehetek azért, mert azt mondtam, hogy felügyelet nélkül nem fogadhatnak menekülteket a lakásomban?

Síró hangon felhívott édesanyám, hogy el kellene szállásolni egy menekült családot. Pár napog nem vagyok, így beköltöztetné a lakásomba őket. Mondtam, hogy csak úgy, ha valaki felügyel rájuk. Nem éjjel nappal felügyeljen rájuk valaki, de néha nézzen már rájuk valaki. Ő beengedné őket és majd egyszer távoznak, neki nincs ideje rájuk nézni.

Egyrészt igen van pár értékesebb dolog is a lakásban. Gyűjtői darabok. Nem azt mondom, hogy ellopnák, hanem gyerekek is lesznek, simán megsérülnek. Nem tudom elképzelni, hogy napokig egy helyben ülnének és nem csinálnának semmit.

Másrészt nem a legjobb a fűtés. Felügyelni kell a fűtést. Nem beszélnek magyarul, anyum meg magyarul kívül nem beszél mást. Nem tudja nekik elmagyarázni, mit kell vele csinálni. Nem örülnék, ha sikerülne magukra robbantani a kazánt.

Mondta, hogy rendkívül gonosz vagyok és számoljak majd el a lelkiismeretemmel. Mondtam, hogy annyi ismerőse van hatalmas házakban, vendégszobával, kérdezze meg őket. Vagy vegyünk ki nekik valahol egy szobát. Sértődve azt mondta, hogy akkor befogadja a saját házába, ha ilyen vagyok.