Nem érzitek ti kilátástalannak az életetetek, lakáshoz jutás, megfelelő párkapcsolat találás?

Nyugi öcsisajt.

nektek még csak most jön a sorozás, ha eldurvul a helyzet.

Asszem ennek a korosztálynak nem az lesz a legnagyobb problémája mibű lesz háza, hanem hogy túlélje ezt az egészet.

Csövi!

Usaból!

29 vagyok, de 20-25 évesen sem gondoltam kilátástalannak ezeket a dolgokat

sőt még akkor hittem az életre szóló kapcsolatban is, amiben sajnos elbuktam

bár én szoftverfejlesztő vagyok, jók a lehetőségeim

egy olyan ember aki mondjuk mindig alulfizetett munkákat dolgozott és azt sem stabilan, hanem pár hónap kihagyással...na neki elég nehéz saját házat összehozni

egy megfelelő kapcsolat azért is jó, mert a közös jövőkép mellett közös vagyon is van, tehát nem egyedül kell 30-40 milliót kifizetned, hanem közösen, ketten!

1. Lakás

Ez ebbe a rendszerbe matematikailag hitel nélkül kivitelezhetetlen fiatalon.

2. Pár találás

Ennek csak te vagyok az akadálya.

Nem leszek népszerű, de én úgy vagyok ezzel, hogy könnyebb az élet, ha nem készülsz ilyenekre. A párkapcsolat lutri, a lakásra való gyűjtésre pedig rá kell áldoznod egy évtizedet minimum, aztán akkor is csak annyira futja, amennyiben nem érzed jól magad... Szerintem ez egyszerűen nem éri meg.

Persze, fontos, hogy az ember ne szórja el a pénzét "minden mindegy" alapon, de nézzük reálisan, megéri nekem a fiatal éveimben mindenről lemondani ahhoz, hogy utána legyen egy kis putrim? Részemről a válasz nem. 5 évvel ezelőtt elkezdtem gyűjteni a pénzt, reálisnak tűnt, hogy 35-40 éves koromra lesz lakásom. Aztán ugrottak egy nagyot az árak (és ne legyünk naivak, lefelé már nem fognak menni), és ez a cél +20 év távlatába került. Hiába gyűjtök, ha mire oda jutok, megint ugrunk egy árkategóriát. Ez ép ésszel felfoghatatlan, én pedig rbbe nem akarok belebetegedni.

Szerintem nem észszerű dolog lakásra gyűjteni... Ha lesz is, lepukkadt, szar helyen lévő, kicsi ócska putri max. És akkor vagy fizeted utána a törlesztőt vagy fizetheted a lakás rendbetételét és a ház körüli munkákat. És a pénzzel addig mit csinálsz, ülsz rajta? Az is hülyeség. Akkor inkább fogj pár milliót és forgasd be érzelmes dolgokba, tanulj, utazz, vállalkozz, aztán vagy lesz belőle házad vagy nem.

De ez csak az én véleményem. Én a magam oldaláról jobban örülök neki, hogy egy 60 millió forintos lakást bérlek havi 150 000-ért és ha nem tetszik, választhatok másikat, más országban, más elrendezésben. Sajnos vagy sem, nem tenne boldoggá, hogy fizetem a hitelt és azalatt lelakom a lakást, utána meg azt fizethetem, hogy kinézzen valahogy.

Öreg koromra meg úgyis öröklök valami lyukat, de szerencsére egészségesek a szüleim, így ezzel sem kalkulálok fiatal koromban.

Gyerekre nincs szükségem. Aki akarja, hogy legyen családom, az majd a seggem alá rak egy fészket, én csak örülök, hogy még egy gonddal kevesebben kell gondolkozni.

Elengedtem a témát.

Városban szeretnék lakni, mert nem akarom a fél életem elutazgatni és azt sem szeretném, hogy rámenjen a gatyám a benzinköltségre. Látom, hogy akinek futja lakásra, az kimegy a f*sz végére, ahol a munkahelye 1 órára van busszal, vesz valami tragacsot, amit utána szervizelhet meg tankolhat havi 50-ért, mert az elektromos autók is 6-10 millió forint... Kösz, de én ebből nem kérek. Pest megyében is mocsokdrágák már a lakások.

Ha. Városban akarok venni, akkor vagy ilyen 20 négyzetméteres szarokat kapok vagy pincét. Azzal aztán sokra megyek, feldughatom a seggembe a 20 millió forintomat, ha egy ilyenben rohadok meg. 30 millió körül vannak normális lakások olyan környéken, ahonnan nem 1 óra a városközpont és ahol nem késelnek meg hazafelé... Miről beszélünk?

Az öregek is akkora pofával tudnak beszélni a lakásvásárlásról édes istenem, fel sem fogják, hogy ami 2010-ben 25-ért ment, az most 50 millió forint... És a fizetésem nem lett ám a duplája.

Diplomás mérnök vagyok, megkeresem az 500 nettót. És mire megyek vele? 300 000 forintot tudok félretenni, de akkor nem megyek sehova és egy kis sufnis szobában élek. És számoljunk csak, 8-9 év akkor is összeszednem így a pénzt, ha semmi nem jön közbe. Mi az anyámat csináljak így?!

Párom van, mögötte nem áll család egyáltalán, apja sosem volt, anyja meg kivágta 18 évesen, hogy majd megoldja, mint ő. Ahha, csak ez a világ már nem olyan. Mögöttem ott van anyám, akinek én pótlom a nyugdíját, hogy ne kenyéren meg vízen éljen meg valahol van egy apám a saját családjával, akivel majd szórakozhatok a hagyatéki tárgyaláson egy töredék sufniért. Hurrá. Szóval mit csináljak? Mire gyűjtsek?

3 opció van, az egyik, hogy eladósítom magam és örülök, ha 50 éves koromra kifizetem a hitelt, bár nem tudom, miért jobb érzés az, hiszen az sem az enyém még, hanem a banké...

Vagy pedig gyűjtök/gyűjtünk és beáldozok számomra sokkal fontosabb dolgokat is.

Vagy keresek egy jó állást és távmunkában már kevésbé zavar, hogy a fasz végén élek vagy épp járom a világot. Utóbbi szimpatikus talán a leginkább, de egyelőre ezt is nehezemre esik meglépni, mert nincs kedvem itthagyni a szeretteimet.

Ne haragudjon meg senki, de nem fogok a párommal sziámi ikerként összenőni, hogy együtt legyen egy szaros kis garzonunk... Meg kiszarni 3 gyereket, hogy hozzánk vágjanak némi aprópénzt. Többet vesztek vele, ha a gyerek miatt kimaradok a munkából, mint amennyit kapok "kárpótlásként".

Meg egyébként szürreális az egész. Nekem egyedül miért nincs olyan bérem 5 év egyetem és két diploma után, az egyik legjobban menő iparágban, hogy normális ingatlanban éljek? Miért kell aközött választanom, hogy a fasz végén élek valami lehetetlen helyen vagy eladósítom magam és/vagy egy 1/2-es tulajdonrészért dolgozok le egy életet?

Fasz kivan az egésszel már. Mennék külföldre inkább, ott kapok lakást is a munkám mellé és nem én fizetem a bérletet. Itthon meg lóf... a seggembe. Csak sajnos anyámat nem hagyhatom itt, mert olyanra érnék haza, amit sosem bocsátanék meg magamnak.

Dehogynem, rég feladtam, semmi értelme az egésznek. És ha nagy nehezen, 20-25 év után lesz is saját lakásom, akkor mi van? Boldogabb attól sem lennék.

"Más fiatal hogy van ezzel?"

Várom az atomháborút, legyen inkább vége.

Nem érzem kilátástalannak, 30 év spórolással össze tudok kuporgatni annyit, hogy utána 20 éves hitelre adjanak egy garzont.

Stabil párkapcsolatot elengedtem.

Van aki néha átjön netflixezni de mindig lelép mire felébredek ami elég lehangoló.