Mikor ki hogy állt ehhez az életben?

Talán már fejlődött a te időd óta annyit a világ, hogy agyilag felfogják, amit az 1-es is írt.

Suliban sokszor nem az illető dönti el, hogy bemegy-e betegen, hanem a szülei. Engem is beküldtek még tüdőgyulladással is. Egyetemen szerintem szakfüggő, vannak órák, amire félholtan is be kell mászni, különben bukta a tárgy, legalábbis mi az ilyenekre bementünk, a többit kihagytuk ha betegek voltunk. Munkahelyen meg sokszor az dönt, hogy van-e lehetőség otthonról dolgozni vagy mekkora eséllyel rúgnak ki, ha sokat vagy beteg.

Attól, hogy folyik valakinek az orra nem áll meg az élet szerintem. Aki nem akarja elkapni hordhat maszkot és vehet fel kesztyűt. Ha valaki úgyis olyan rosszul van nem fog menni sehova. Ennyi erővel ne menj boltba vagy ne használd a tömegközlekedést mert bármit elkaphatsz.

57 éve kezdtem az általános iskolát. Akkoriban az influenza nem számított betegségnek, a 26 fős osztályból legfeljebb 2-3 fő hiányzott. Köhögtünk prüszköltünk, valószínűleg keresztül-kasul fertőztük egymást, de 37,5-38 fok alatt senki sem maradt otthon. Az egészség ugyanis nem ott kezdődik, ha a széltől is óvjuk az immunrendszert, hanem ott, ha minél több bacival kerülünk közelebbi ismeretségbe, és kerülünk ellenük védett állapotba. Ezt természetesen nem a covidra értem, de a mai, "a megelőzés a legjobb gyógymód" erősen elhibázott felfogás.