Hogy szokjak le arról, hogy irigykedek másokra olyan dolgokban, amit nekik könnyű megszerezni, nekem meg nehéz?

Ilyenekre gondolok, hogy pl nekem nincs annyi pénzem, hogy lakást vegyek, örülök, hogy egy albérletet ki tudok fizetni, de másnak meg vesznek a szülei és érettségi ajándékként megkapják. De olyat is ismerek, akinek vennének lakást, de ő csak akkor akar szülőktől elköltözni, ha lesz párja. Ha nekem a szüleim vettek volna lakást 19 évesen, már repültem is volna a saját kis birodalmamba. Vagy pl a szerelmi életem. Egy régi barátnőmmel és velem is megtörtént ugyanaz, vele egyszer, velem többször, hogy olyan férfival jártunk, aki egy idő után kijelentette, hogy nem szeret és soha nem is volt szerelmes. Ő nagyon kivolt, majd 4 hónap múlva betoppant az életébe a szerelem, az a srác mindent megtett érte, ő nehezen fogta fel, hogy van, aki szereti, de a srác nagyon kitartó volt és most már több, mint két éve együtt vannak. Nekem pedig egyedül kellett megküzdenem a "nem vagyok szerethető" érzéssel, mert egy srác se mutatta meg nekem, saját magam gondoltam át a dolgokat és fejlesztettem magam, megszerettem magam és csak így tudtam találni olyan párt, aki tényleg őszintén szívből szeret. Egyik barátnőm 3 és fél éve van együtt a párjával, beszéltek már esküvőről, de a lány annyira nem is akarja, max egy kis szertartást, azt mondta, ha nagyon akarná, rá tudta volna venni a párját, hogy összeházasodjanak. Én meg gyerekkorom óta álmodozom arról, hogy megtalálom az igazit, aki megkéri a kezemet, mint egy filmben, aztán az esküvőm napját is nagyon várom, csomó ötletem van, szívesen lennék már most házas. Ő meg nem él ezzel a lehetőséggel, én meg élnék, csak hát sorra mentek tönkre a kapcsolataim, most szerencsére van egy jól működő kapcsolatom, de még friss, még azért több év, mire eljutunk odáig.

De elég rossz érzés ilyeneken gondolkodni, hogy másnak mennyire jó és könnyű, akár nem is élnek a kínálkozó lehetőségekkel, én meg élnék, csak nincs. Mit tegyek?