Van bármi javaslat?

Nos, az utóbbi időben egy kicsit sok dolog történ(ik)t velem.

Először is,

a szüleim (és szerintem is) egy enyhébb depresszión esek át. Illetve sajnos időnként vannak olyan dührohamaim amik során gyakra véresre kaparom a karom vagy lábamat.

Másodszor,

a szociális életem romokban. Nincsenek normális barátaim és egy csomószor nincs is kedvem kimozdulni otthonról.

Harmadszor,

a családomon belül is vannak kisebb problémák. (Anyukám váláson megy keresztül. Apukám felesége utál és elég mostohán bánik velem a háta mögött.)

És végezetül, ami leginkább zavar, hogy (véleményem szerint) a felsoroltak hatására teljesen megváltoztam.

Anno, egy totál energikus, pörgős, vicces, barátkozós, temperamentumos, belevaló kiscsaj voltam.

Erre most???

Totál megkomolyodtam és nagyon kevés emberrel tudom elengedni magam. Nem bírok se hülyéskedni, se őszíntén nevetni (mármint a családommal és unokatestvéreimmel majd megszakadok, de ezen kívül nagyon ritka bármi ilyesmi reakció a részemről), csak a komoly és mélyre ható beszélgetések sikerülnek. A barátkozás, ismerkedés nem sikerül. Folyamatosan szorongok és félek más emberek véleményétől. És van hogy egyszerűen nem bírok semmiről sem beszélni. Az online beszélgetés se megy, mert nem tudom, hogy hogyan vagy mit írjak. Ésss még sorolhatnám...

Ötletem sincs, hogy mit tehetnék. Nem érzem jól magam a bőrömben. Nem érzem boldognak vagy akárcsak néha vidámnak magam. Egyszerűen utálom a mostani lényemet. Visszaakarom kapni a régebbi énemet bármi áron!!

Huhh, ez így elég hosszú lett, de lényegében ennyi.

Ha van bármilyen javaslatotok nagyon szívesen olvasom. :)

Illetve még azon gondolkozom, hogy lehet elmennék az iskola pszichológushoz. Szerintetek segítene?

/Egy kilencedikes lány./