Miért marad valaki kapcsolatban egy nárcisztikus/személyiségzavaros emberrel?

Mert annak, aki egy ilyennel van együtt, meg van egy alárendelt, kivert kutya személyisége. Tudod, az ilyen: "bocshogyélek".

Szerintem még rosszabb is, mint a nárcisztikus ember.

Altalaban a nok maradnak ilyen abuuziv kapcsolatban.

Tapasztalat alapjan (masok eseteit lattam) ez a par tenyezo miatt lehet:

- A csajszi kozepkoru, 30 koruli, ilyenkor minden csaj elgondolkodik a csaladalapitason valamilyen szinten. Sokan bepanikolnak, aztan bepottyan egy kisbaba, nem mer az anyuka elvalni/elmenni gyerekkel.

- csajszi maganyos, nincsenek vagy alig vannak haverjai, baratnoi, a magany miatt belekenyszerul egy abuuziv kapcsolatba csakhogy ne legyen egyedul

- csajszi hirtelen osszejon valakivel, akinek szul 2 - 3 gyereket, munkahelye mar alig van mert 3 - 4 eve megy a GYES, anyagilag fugg a ferfitol es ott van a nyakaba 2 - 3 gyerek. Bizonytalan munkahellyel, bizonytalan keresettel, egyedul elmenni 2 - 3 gyerekkel nem bevallalhato

Nagyjabol ezek szoktak lenni.

Oszinten lehet itt mondani hogy a nok mennyire onellatoak meg fuggetlenek tudnak lenni.

Hosszu tavon, egyedulallo, mentalisan egeszseges not nem lattam meg.

Viszont rengeteg ferfi el egyedul, bar ok sem a legegeszsegesebbek persze, de meg mindig jobban funkcionalnak mint a nok maganyban.

Szerintem a nok nem arra lettek kitalalva, hogy egyedul eljek le az eletuket. Oszinten "maganyban" elo not nem is lattam meg ugy soha, mindig vannak valakivel es kb. mindegy hogy ki az legyen abuuziv kapcsolat legyen csak a penzert legyen csak erzelmi stabilitasert legyen a gyerekek miatt, not egyedul hosszu tavon meg nem lattam, max az 50 felettieket.

De fiatal, 20 - 40 eves energiadus not? Nem. Es nem is hiszem hogy az egeszseges lenne egy nonek. Egy nonek szerintem mindig kell valami parkapcsolatszeru akire tamaszkodhatnak valamilyen szinten.

A sajat esetem:

Kollegak, es azt hittem, baratok voltunk. O ferfi, en no. Nekem o nagyon tetszett, de soha nem volt kozottunk semmi. Kb. 10 eves kapcsolatrol van szo. Amik miatt en benne maradtam a zsarolasok, manipulaciok ellenere:

- akkoriban nem tudtam, hogy erzelmi zsarolas, amit csinal

- gyenge volt az onertekelesem, igy mindig elhittem, hogy en vagyok a hibas

- eros az onreflexiom, igy ha kritika er, azon elgondolkodok, es igyekszek fejlodni. Ezert a buntudatkelto megjegyzesei celba talaltak

- azt szajkozta, hogy nelkule nem tudnek dolgokat elerni, es ezt elhittem a fentiek miatt

- sokszor ostoba voltam, es hiaba ereztem azt, hogy milyen jo minden, amikor epp csendszunet volt, megis boldogan ugrottam vissza hozza a csendes idoszak vegen (ld csenddel veres)

- mindig probaltam megoldani a kozottunk levo konfliktusokat, es nem vettem eszre, hogy ezt csak en akarom

Kb 3 eve vetettem veget a kapcsolatunknak, akkor betelt a pohar. Akkoriban kezdtem el olvasni manipulacio, erzelmi zsarolas temaban, es igy jutottam el a narcisztikus temaig. Minden stimmelt. A kapcsolatmegszakitas utan pszichologushoz jartam. O a fentebb leirt hianyossagaimban nagyon sokat segitett. Amikor a kollegam 1 ev utan ujra megjelent, hogy folytassuk a kozos munkat, holt nyugodtan tudtam nemet mondani (korraban rettenetesen feltem attol, hogy mi lesz, ha megkeres). Ma mar fogom a fejem, hogy miket nem vettem eszre, es mennyire nem allok ki magamert, vagy ha kialltam, akkor hisztis/tulerzekeny voltam :(

Ez már egy régi kérdés, de hasznos lehet, amit írni fogok.

Elég nárcisztikusnak tűnhet egy szép nőnek prezentálni magam így, rögtön az elején, de a környezetem véleményére is alapozva bátrán büszke lehetek a génjeimre, amik a szépségért felelnek. A nárcisztikus férfiak szinte csak a szép nőket keresik, ha valaki nem üti meg a mércét, akkor inkább egyedül maradnak. Az én volt párom tankönyvi példája a nárcisztikus személyiségzavarnak, ami számomra az elején még nem volt egyértelmű (akkor még nagyon naiv voltam). Amikor együtt voltunk, hiperszexuális volt, istenített és idealizált, mindaddig ameddig ő lehetett a jobb. Imádta, amikor okos voltam, de csak addig, ameddig nála nem voltam okosabb, mert olyankor gyakorlatilag dührohamai lettek. Ettől függetlenül együtt tudtunk működni, mindent megadott nekem, amit kívántam, áldozatokat hozott értem, ragaszkodott hozzám, és érzelmileg teljesen tőlem függött. Szeretett, viszont az volt a tragédiája, hogy magát sokkal jobban szerette. Elment jó pár év a fiatal éveimből arra, hogy egyensúlyban tartottam az érzelmeit, kielégítettem a grandiozitását, hogy jó nő legyek, de közben rajta kívül ne nézzenek rám más férfiak. Azért hangsúlyoztam az elején, hogy szép nő vagyok, mert mellette brutálisan meghíztam és megcsúnyultam. Ilyenkor sokan vonják felelősségre az áldozatot, a valóságban viszont az van, hogy egy nárcisztikus nem tűri el hosszútávon, amikor a párja hozzá hasonlóan szép és okos, ugyanis már nem a párját, hanem a riválist látja benne. Depressziós lettem, ő pedig rendszeresen bántott érte, sőt lustának nevezett. Határozottan tudom állítani, hogy sokan annyira elveszítik önmagukat a kapcsolat során, hogy ilyen állapotban életveszélyesnek tűnhet a szakítás (a nárcisztikusokat nem szabad összekeverni a pszichopatákkal, akik napi szinten bántják és megkeserítik a párjuk életét, ott logikus hogy jobb az egyedüllét). Egy nárcisztikussal viszont megvan az az érzelmi kötődés, ami a kapcsolat motorja és rengeteg más jó komponense is van. Miután végül nagy nehezen szakított velem, mert depressziós és használhatatlan lettem, akkor mondhatni beleroskadtam a hiányába. Hosszú ideig jártam egy terapeutához, és racionálisan megértettem, hogy tönkretett, és hogy az nem az én hibám, hogy már nem voltam neki elég jó, akkor sem tudtam ebből érzelmileg felépülni. Zárkózott vagyok, félek a férfiaktól, azóta sem találkoztam senki olyannal, aki mellett úgy érzem, hogy jó nő lennék. Bár nem helyeslem, de meg tudom érteni azokat, akik inkább úgy döntenek, hogy mégis benne maradnak egy ilyen kapcsolatban, és eltűrik a megcsalásokat, hazudozásokat, mert meggyőződésük, hogy lehet már soha többé nem jönne rendbe a mentális állapotuk, és egyedül maradnának. Még egyszer kiemelném, hogy szerintem ez nem a legjobb opció, de akkor is meg tudom ezeket a nőket érteni, akik pusztán pragmatikus okokból választják ezt az opciót. A többségük olyan állapotban kerül ki a kapcsolatból, kezdve a megcsonkított önbizalommal a kialakult mentális és testi problémákig, hogy gyakran a terápia sem tudja őket összekalapácsolni és magányosak maradnak életük végéig. Nagyon sok gyönyörű nő lesz alkoholista vagy rohad meg egyedül egy nárcisztikus kapcsolat után.