Van más rajtam kívül akinek olyan elvont a humora / szarkazmusa, hogy sokszor a kezdő barátságok is rámennek?
Velem majdnem mindig ez van, most főleg az online beszélgetésekre gondolok. Ha elkezdek beszélgetni valakivel és kicsit jobban feloldódok nekiállok szarkasztizálni, viccelődni és sokszor annyira nem érti a másik fél főleg a korai fázisokban, hogy választ sem kapok. Aztán ha írok utána, hogy csak vicc volt max annyit kapok vissza, hogy pszicho állat vagyok, vagy még azt se. :DDDd Ezt a pillanatban bánni szoktam de egyébként soha nem mondanék le erről a "tulajdonságomról" mert úgy érzem ezzel szuper barátokat vonzok be magam köré akikkel sokkal érdekesebb az élet és rengeteget tudunk nevetni, az átlagnál sokkal izgalmasabb barátságaim vannak.
Ti, ha esetleg magatokra ismertek, szeretitek ezt magatokban? :)
10
Nehezen tudok konkrétumot, ezeknek kontextusban van értelmük, ott poénosak, máshol nem. Nem bejáratott poénok, hanem adódik egy helyzet és lecsapom a magas vagy kevésbé magas labdát.
Pl én gyakran lövök el szóvicceket, erre főleg a párom szoktatott rá, van, amikor csipkelődök finoman, van, amikor magamon és a nyomoromon poénkodok.
Például volt, amikor azt meséltem nekik, hogy mit bénáztam a szakmai interjún és hogy milyen béna józan paraszti ésszel próbáltam rájönni arra, amit nem tudtam. Nem hazudtam az eseményekben, de azzal kapcsolatban a poén kedvéért rájátszottam, ami közben a fejemben ment (azért annál komplexebb vagyok). A srácok ezen röhögtek, a női kollégám meg odabökte, hogy büszke lehetek magamra... Ilyen gusztustalan "nyenyenye" stílusban. Most erre mit mondjak.
Kb olyan szintű fintorgást látok néhány emberen az ilyenekre, mintha elmenne egy standup előadásra, ahol az előadó épp arról mesél, hogy a gyerek betekerte magát spagettivel ebédnél, majd beugatna neki, hogy milyen szar szülő, meg kellene nevelni a gyereket.
Ez a "ne már, könyörgöm ne kelljen már magyarázni, hát nem igaz" helyzet...
De a szóvicceim sem esnek le sokaknak...
Meg volt olyan, hogy hívtak munka után rögtönzött csapatépítőre, én meg mondtam, hogy nem megyek, mert pár barátomnak már megígértem, ők meg néztek rám értetlenül, hogy mi ez kérem. Én meg benyögtem, hogy igen, vannak barátaim, nekem is időbe telt megszoknom. És valamiért ezen is felhorkant az egyik random ember, mert hogy én ezt biztos azért mondtam, mert nem szorulok rájuk és mennyire flegma volt ez. És esküszöm fáj, hogy más ott vigyorog a háttérben, mert érti, az meg néz rám és épp kiosztani készül. És akkor vagy megmagyarázom neki és én leszek az a csicska, aki bocsánatot kér még ezek után... Vagy ráöntöm az olajat a tűzre, hadd égjen és felajánlom, hogy kölcsönadom a barátaimat, ne érje szó a ház elejét.
Fáradt voltam magyarázkodni, utóbbi mellett döntöttem, úgyhogy a flegma mellé paraszt is lettem. 😂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!