Sok felnőtt miért hiszi azt, hogy a tanulás egyszerű dolog?

10 - én a tanulás fontosságáról írtam, nem a nehézségéről. Egyéni kvalitás kérdése, hogy a tanulás nehézségeit ki, milyen módon és akaraterővel képes megugrani.

"Amelyik szülő tanult, magasabb végzettséget szerzett, az általában nem cseszteti ilyenekkel a gyerekét" - ezt nem tudom honnan veszed, biztos valami reprezentatív felmérés az alapja, nem csak úgy dobálózol ilyen hasraütésszerű megállapításokkal, de mindegy is, mert nettó nem igaz. Pont aki tanult, érti azt, hogy mennyi idő és energia ez a pár év (jobb esetben évtized), és mennyire fontos a jövőre nézve. Aki lumpen volt gyerekként is, és elégedett a tróger melókkal, inkább esélyes, hogy alulértékeli a tanulás fontosságát.

23 vagyok, már nem járok iskolába, dolgozom (szellemi), de még friss az élmény.

Következőket figyeltem meg:

A munka nem fáraszt le annyira, mint anno a gimi. Ennek oka szerintem: az iskolának a diák az elszenvedője, munkában pedig te irányítasz. Ezt úgy értem, hogy gyakorlatilag egy báb a diák, akit a tanár irányít, mikor jegyzetelj, mit jegyzetelj, most önálló munka, most csoportmunka, most csak figyelj stb. Ez szellemileg egy borzasztóan kimerítő dolog. Aki dolgozik, annak ennél sokkal szabadabb rendelkezése van saját maga felett, nyilván ott is van feladat, de nem szabja meg senki perce pontosan, hogy legrészletekbe menően hogyan csinálj valamit.

Engem a gimi reggel fél 8tól 2ig olyan szinten lefárasztott, hogy muszáj volt utána aludnom délután, mert egyszerűen nem tudtam nyitva tartani a szemem. :D Melóval nincs ilyen gondom, 8 óra munka után is van energiám és nem egy kimosott sz*rdarab vagyok amiatt, hogy minden idegszálammal a parancsszóra várjak, hanem önálló munkavégző vagyok, egészséges mértékű autonómiával.

Tanulni márpedig nehéz.

Bár én torz szemüvegen át látom két okból is. Egyfelől rossz döntések sorozata miatt gyakorlatilag elsőtől kezdve folyamatosan tanulok (idén leszek 30; 5,5 éve munka mellett tolom). Másfelől rossz képességek, nulla koncentrációs készség és megfelelési kényszer miatt éjszakákba nyúlóan tanultam szét magam a gimnázium alatt.

A magyar oktatási rendszer még mindig a magoláson alapszik. Bebifláztatnak egy rakás dolgot, ami nem érdekel téged, nem lesz rá szükséged és ilyen formában előrébb se visz. Én anno 8-tól fél 3-ig ültem bent (amikor 7 órám volt, de ez volt az átlag), faktos időszakban 8-tól 3-ig. Utána otthon se ért véget, mert tanulni kellett és leckét írni. Még egy gyorsan tanuló és nem megfelelési kényszeres 15-17 éves gyerek is simán lenyom egy 8 órás "műszakot", de akinek bármilyen problémája van (valamekkora fokú ADHD, megfelelési kényszerek, rosszabb képességek), az simán 9-10-11 órás műszakokat tol le.

Holott bőven elegendő lenne, ha pl bent lenne a suliban 8-tól f3-ig, délután pedig a társaival lenne, sportolna (ez nagyon fontos!!) és otthon is foglalkozna a hobbijaival, érdeklődési köreivel.

Arról nem is beszélve, hogy felső tagozatos gyerekeknél is azt látom, hogy agyon vannak terhelve házi feladatokkal. Legyen szó szomszédról, családtagról, munkatársról, arról számolnak be, hogy órákig írják a házikat a gyerekekkel közösen illetve magyaráznak nekik.

Ez szülőnek, gyereknek is megterhelő.