Szerintetek miért van az, hogy sok diplomás (nehezen megszerezhető diplomák),úgy egyébként az életben zavaróan semmilyennek, butácskának tűnik?
Én nemrég végeztem pszichológia szakon, és bár még messze vagyok attól, hogy szakember legyek, ez a jelenség mindig elgondolkodtat.
Rengeteg ember képes nagyon jól tanulni, és kb. Bármilyen egyetemet el tud végezni, de ez nem korrelál az érzelmi intelligenciával, sem a személyiséggel, értékrenddel, érdeklődési körrel stb. Ismerek olyan nőt, aki elvégezte az orvosit, de felszínes, semmilyen komolyabb téma nem foglalkoztatja és ha másokkal beszél, olyan, mintha faék egyszerűségű lenne az egész gondolatvilága.
Persze én tudom, hogy sokan csak megjátszák magukat, egy kívánatos homlokzatot mutatnak, amivel védik magukat olyan emberektől, akik felé nem érdemes közvetíteniük az igazi énjüket. Csak van egy olyan árnyoldala ennek, hogy minél többször játssza el valaki az általa kívánt szerepet, az azért eléggé átformálja a gondolkodást egy negatív irányba. Pl: ha eljátssza a felszínességet, hogy nem nyitott a mélységre, akkor előbb-utóbb valóban sekélyes marad.
Persze egy orvosnak nem dolga foglalkoznia közéleti kérdésekkel, vagy bármivel, ami úgy amúgy az országgal kapcsolatos, vagy más emberek helyzetével, de én nehezen tudnám úgy élképzelni az életem, hogy más témám sincs, mint a filmek, műköröm, a macskám, sportolás, mások kibeszélése, bulik stb.
És nem egy ilyen emberrel találkoztam már. Tudom, nem illik ilyet mondani, de ezeknek az embereknek látszólag nincsen különösebben személyiségük, egyéniségük, elvannak a tucatszerűséggel. Igyekszenek tökéletesnek tűnni mások szemében és ennyi, közben meg fenntartják az imidzsüket azáltal, hogy nívós szakmákat tanulnak ki (mondjuk mert a gazdag családjuk miatt mást nem is választhatnak).
Mondjuk bizonyára könnyebb nyomasztóan komoly gondolatok nélkül sikeresnek lenni, mert kevésbé hátráltatja őket a depresszió meg más egyéb komoly, felnőttes problémák. Viszont azt is megfigyeltem, hogy a párválasztásban általában nem túl sikeresek, ami lehet összefügg a végzettségi szintjük és a mutatott kép között lévő ellentmondás oka. Vagy mert túl magasak az elvárások (bár ez tipikus probléma manapság).
válasza:Mert a lexikális tudás, meg a magoló képesség nem egyenlő a veleszületett intelligenciával.
Ezt már én is észrevettem, hogy legtöbben (és nem csak diplomások, hanem úgy általában) annyit tudnak, amennyit az iskolákban a fejükbe vertek, nincs is nagyon igényük többre és amit tanultak, szentírásnak veszik. Tehát tanultabbak között több a tekintélyt vakon követő, tisztelő is.
De ezt az üres tipust látom munkahelyen is. Egész nap locsog a semmiről, érzelmi világa sekély, semmi érdekes hobbi vagy érdeklődési kör és általában kritika nélkül elfogadja amit lát, hall.Kb egy robot szintjén van.
Engem sok érdekes téma érdekelne, de sajnos két mondat után fújják a szokásos üres dumát, tehát fiozofálni, meredekebb, elvontabb témákrol lehetetlen beszélgetni, úgyhogy egy egy próbálkozás után inkább feladom, mielőtt még kiröhögnek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem lehet, hogy csak nem ugyanaz az adott illetők érdeklődési köre, mint a tiéd vagy autisták (ez egy spektrumzavar, eléggé széles, bár ugye tanulsz, tanultál róla)?
Én például autista vagyok. Simán tűnhetek sekélyesnek a szemedben, mert eléggé speciális érdeklődési köreim vannak. A sztorik, történetek, mint olyanok, szinte semennyire sem érdekelnek. Alig nézek sorozatokat, filmeket, alig olvasok regényeket. (Mondjuk ha megnézek egy filmet nagyritkán, "cserében" sokszor annyira felkelti az érdeklődésemet, hogy két napig arról olvasgatok a neten.) Alig sminkelek, azt is "makacs" módon, ahogy épp rám jön, a hajamat festetem, de fodrásszal, aki egyúttal megcsinálja a legigénytelenebb frizurát, mondtam is és látja is rajtam, hogy nem az vagyok, aki reggelente frizurát készít, megmosom, megfésülöm és megyek. A divat is csak minimálisan érdekel.
A helyzetpoénokat illetve az utalásokat állapotomból adódóan nem értem. Továbbá sokszor én magam vagyok a vicc tárgya a szexulitásra épülő poénoknál, mert nekem em erre áll rá az agyam (konkrétan inkább az érdeklődési köreimre), ezért komikusan reagálok olykor.
Alig utaztam életemben, részben közel se érdekel annyira, mint az átlagot, részben nem volt kivel, mikor. A huszonéves éveim rámentek a tanulásra (még mindig van hátra félév az esti egyetemen). Plusz otthonülős vagyok, hatalmas egyedüllét iránti igénnyel.
Tessék, a neurotipikusok átlagos beszélgetési témáinak zömét kilőttem és még életem sincsen.
Lehet velem beszélgetni kutyákról, macskákról, nekem nincs, de olvasgattam róluk és voltam menhelyen önkéntes. Lehet sportolásról, de nem egyfajta sport köt le, hanem 4-et, 5-öt csinálgatok, inkább hallgatóság vagyok, de van, amihez hozzá is tudok szólni. Lehet fotózásról, de nincs rá időm, azért hozzá tudok szólni. Lehet főzésről, ahhoz szerintem jobban hozzá is tudok szólni. Viszont nagyon érdekel a kötöttpályás közlekedés, random műszaki, félig-meddig tudományos dolgok, tudom, mi az a forralóvizes illetve nyomottvizes atomreaktor és csak a gyenge fizikumom miatt nem tudnék megszerelni egy mosógépet (valakit irányítani ebben szerintem simán tudnék).
29N
Én tisztában vagyok vele, hogy nekem is vannak problémáim jócskán, ami miatt nem vagyok egy neurotipikus személy.
ADD-m van, nem érzem magam autistának, viszont elég alacsony az ingerküszöböm, a túlérzékenység is egy létező betegség, csak hát a környezetnek ehhez általában nincsen türelme, kiborítom őket, meg a szétszórtságommal is. 5 barátom van összesen, meg jönnek-mennek emberek az életemben, de az, hogy egy társaság tagja legyek, esélytelen, mert szinte sosem tudtam beilleszkedni, ez egészen kicsi gyerekkorom óta így van.
És veszítettem már el olyan társaságot, akikkel lehetett értelmes témákról elmélkedni és sajnáltam a dolgot. De ha nem kedvelnek, akkor nem keresnek többet, ennyi. Már hozzászoktam. A barátaimmal lehet elmélkedni, csak általában nem vagyunk egy állásponton. A mai világban nehéz ez, mert mindenki ragaszkodik a saját értékrendjéhez (kivéve akinek a Biblia és hasonlók mondják meg, hogy mi a helyes, de hát én nem vagyok hívő) és nem hallgat meg másokat sokszor.
Na de rövidre zárva én nem vagyok egy népszerű nő, sosem voltam, a gondolkodó típusú embereket általában nem kedvelik, mert bomlasztanának egy bizonyos rendszert, ami a nép 80%-anak megfelel, a 20%-ban lévő értelmiségi kisebbség meg csak el van keseredve, 5% esetleg cselekszik is, hogy valami látványos változás legyen, induljon meg.
Én nem vagyok az a cselekvő típus és egyetértek azzal, hogy szakértelem hiányában jobb meg sem szólalni. Csak így nagyon nehéz kapcsolatokat kialakítani, mert a csevegés nem igazán köt le.
Pl: a párkeresés számomra egy nonszensz elképzelés, mindig arra gondolok, hogy ki akarna velem összejönni, ha a korombeli nők sem kedvelnek. XD mondjuk az interszexuális versengés egy adott jelenség, de én mindig azt érzem, hogy nálam bárki alkalmasabb arra, hogy egy férfi összejöjjön vele, így feladtam, sajnos. Vannak értékeim, de ezek egy párkapcsolatban nem fontosak egyáltalán, nem tudom kamatoztatni.
És nem vagyok jóban azzal az orvosis lánnyal, mert én hozzá hasonló emberekkel nem tudok miről beszélni, 2-3 mondatot a minimum erejéig dumáltunk gyakorlaton, de ennyi volt.
Aztán lehet szimplán csak annyi van, hogy van aki elmélkedős típus,van aki nem, de hosszútávon fárasztják egymást emiatt a különbség miatt, mert nincs közös pont.
25/N
válasza:"a gondolkodó típusú embereket általában nem kedvelik, mert bomlasztanának egy bizonyos rendszert, ami a nép 80%-anak megfelel, a 20%-ban lévő értelmiségi kisebbség meg csak el van keseredve, 5% esetleg cselekszik is, hogy valami látványos változás legyen, induljon meg"
Akkor rossz körökben mozogsz. Mifelénk az ilyesmi üdvözítő, ha nem (burkoltan) elvárt. Te tudod a legjobban, milyen az, ha az ember nem önazonos, te kritizálsz másokat, amiért mindenre alkalmatlanok a gyakorlatban, de mégis te vagy az, aki nem alkalmazza annak a csodás szakmának az ismereteit a saját életében, amit tanult. Nem bírálni akarlak, félre ne érts, csak ez számomra szomorú...
"ki akarna velem összejönni, ha a korombeli nők sem kedvelnek. XD"
Szerencsére nem velük akarsz (tudtommal?) összejönni. Én sem értek szót a legtöbb nővel, már csak azért sem, mert némelyik pont amiatt rühell, hogy a fiúk jobban kedvelnek az érdeklődésem, a humorom és a stílusom miatt, de én sem vagyok egy szociálisan érzékeny fajta (pedig bunkónak nem tartottak még), ezen meg a nők imádnak megsértődni, ilyen szempontból a műszaki szak maga a kánaán nekem. 😌
Röviden: keresd meg a köreidet, sok olyan ember van, mint te. A többiekre meg írass fel egy kis leszarom tablettát.
Szintén 25n :)
A legjobb barátnőm villamosmérnök, számomra üdítő az ilyen emberek társasága, sok gondolatot tisztába tesznek a fejekben és nem gondolnak túl értelmetlen érzelmi kérdéseket, amiken én hetekig képes vagyok ventillálni (aztán megoldódnak). Barátnőm meg azért szeret engem, mert én jobban értem ezeket a folyamatokat és meg tudom nyugtatni, ha kiakad dolgokon. Bár egy ideje ezt a szerepet betölti a szintén mérnök vőlegénye, már nem hív fel akármikor.
Sajnos reál végzettségűekkel egyáltalán nem érintkezem, még a lazább ismerősöknek sincsenek reálos ismerősei, nem tudom, mintha itt a BTK meg az orvosi nem akarna keveredni másokkal egyáltalán. XD
Van egy ki nem mondott sznobság ebben a képzésben, amit őszintén nem tudok hova tenni. Szakmabeliek között olyan kóklerek vannak, hogy ihaj.
Mindamellett aláírom, az egyetem nem tanítja meg hogyan kéne az elméletet használni a gyakorlatban. Nem hiába van szakképzés és egy csomó módszerspecifikus képzés pszichoból, hiszen emberekkel foglalkozunk.
Amire nekem igényem lenne, az egy önismereti csoport, de nem indulnak itt a Covid óta egyáltalán, előtte meg pénzem nem lett volna rá. Ja és ez pszichológusként kötelező képzés, már ha emberekkel akarunk foglalkozni. Aki kutat, annak nem kell ez sem.
De visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, nagyon nehéz társaságot találni a való életben, internetes fórumokon próbálkoztam elég sokat, de csak online nem működik ez sem. Mivel nem vagyok Bpn, nem tudtunk volna találkozni és meghaltak a chatek.
válasza:Azért amiért ez pont fordítva is működhet. Én inkább minden mást csinálok a tanulás helyett, elmélkedem, olvasgatok, témákat kutatok stb. de nem a tanuláshoz :D
Egyszer volt egy rövid időszak azon a rövid időszakon amikor egyetemre jártam és akkor egész jól ment, érettségieim szart nem értek, alig vettek fel nem is diplomásra, aztán az egyetemen a sok mocsok nehéz tantárgyat elég jól vettem.
De amúgy meg ezen kívül nem igazán bírok konkrétan tanulni. Egyszerűen unom, nem kelti fel az érdeklődésem, depressziós leszek tőle.
De még is imádom a mély témákat, pszichológiát stb.
Exem meg aki képes volt akármennyit tanulni, meg mindent szinte kitűnően venni az egyetemen, ezekbe teljesen hülye volt.
Egyszerűen amibe az ember bele tudja tenni a figyelmét és energiáját az menni fog nagy eséllyel, de amibe nem rak semmit, az valószínű nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!