Nem szomorú, hogy így követi valaki a családi mintát?

Lakik az utcánkban egy háromgyerekes család, úgy szegénynek tűnnek, de kulturáltak, normálisak.

Két nagyobb fiú van, úgy tudom ikrek.

Az apjuk mindig piál, építőiparban dolgozik, nem tudok róla se semmit, csak festékes/koszos munkás ruhában szokott hazasétálni, és sört vagy "tüskét" iszik olykor.

Persze a kocsma környékén is gyakran felbukkan, ennek megfelelő a külleme is mindig, ha munkás ruhában van ha nem.

Az egyik fia tavaly óta rendszeresen vele jár reggel meg hazafele.

Szerintem nagyon max 18 éves lehet a srác, de egy normális tisztelettudó gyereknek tűnik, mindig köszön pedig csak látásból ismerem.

Sőt megdicsérte az autómat is, meg érdeklődött róla, hogy milyen motor van benne stb, a kertemet is megdicsérte, meg hallottam hogy más autóját is megdicsérte az utcában, vagy az elhaladó különleges autókra felfigyel és beszél róla az apjának, hogy ez ilyen motoros, olyan sportváltozat stb és jól is mondja, nem téved.

(az apja persze sosem reagál bármiről beszél a srác)

Viszont eddig mindig normális ruhákban járt, most már ő is kezd ezekben a szakadtabb munkás ruhákban megjelenni, ami persze praktikus a munkához, de már azt a látszatot sugallja így, hogy nem ad magára, már nem érdekli, hogy milyen ruhában látják az utcán (gondolom eddig átöltözött mindig)

Energiaitalt iszik miközben az apja bódultan tántorog mellette, ő meg hangosan büfögve az árokba hajítja utána az energiaitalos dobozt....és így az idő előrehaladtával olyan szomorú, hogy az látszik kibontakozni, hogy hamarosan ő is ittasan, sört piálva fog tántorogni az utcában, miközben valószínűleg sokkal többre lenne hivatott, csak ezt látja az apjától.

Sajnálom, és nem akarok előre ilyen jövőt vizionálni neki, csak erősen benne van a pakliban hogy ez lesz, és ezt szomorúnak találom.