Mit csináljak, ha túl sokszínű vagyok és nem érzem, hogy lenne egyéniségem?

Jó példa erre a zenei ízlés. A legpokolibb death metaltól kezdve mr. bustán át a sírós tini romantikus zenékig mindent szeretek. Ha valaki megkérdezi, hogy mi a kedvencem, nem tudok neki mit mondani, csak ezt.

Ha elkezdek beszélgetni egy pl. rocker emberrel, akkor tök jól elbeszélgetünk, aztán a végén olyan érzésem van, hogy "huh én azért nem vagyok ennyire rocker mint amennyire elbeszélgetünk róla" és ezt végigpéldázhatnám az összes műfajjal. És nem is szeretném, hogy egy kifejezett műfaj kedvelőjének lássanak.

Ugyanez a helyzet a különböző személyiségű emberekkel. A visszahúzódó emberekkel is tökéletesen megtalálom a hangot, és nagyon jól el is vagyunk, vannak ilyen közlei barátaim. De hogy én életem végéig csak ebben éljek, inkább az első fa. Szintén fordítva, hogy vannak nagyon kicsapongó, társaságközpontú barátaim is. Ezt is nagyon igénylem és velük is nagyon élvezem az életet. Viszont mikor már túl sokat viselkedem én is így felszabadultan, akkor el kezd bennem valami kattogni fejben, ami lelkiismeret furdalást okoz, hogy úristen de komolytalan vagyok, vegyek visszább, mert én nem csak ez vagyok.

Azt érzem tök jó is ez a sokszínűség, mert sok lehetőséget teremt és változatos. De közben meg azt érzem, hogy nem tartozom sehová, és nincs egy stabil egyéniségem.

Hiteltelen egy ilyen ember kívülről?