Más is érez hasonlóan? Mit tudok ezzel kezdeni? (Önismereti problémák, talán...)
Valami olyasmi, hogy nem ismerem saját magamat se, de inkább a valami olyan, hogy nem is létezik önmagam. Állandóan, tudat alatt megjátszom magam, ha valaki kérdezi valamiről a véleményem, akkor automatikusan az agyam nem véleményt alkot, hanem megpróbálja kitalálni a másik véleményét, és azt indokolja, és már azt érzem a saját véleményemnek. Nem tudom, mit szeretek, mert valamennyire mindent, de igazán semmit. A beszédstílusomat is igazítom a környezetemhez, a csetjeimnél tudatalatt szinte kínosan figyelek rá, hogy nagyjából olyan hosszúságú, jellegű, emojitartalmú üzeneteket küldjek, mint a másik.
Emellett a személyiségem sem tudom, milyen. Amit éppen elhiszek, olyan. Tudok nagyon nyitott, vagy extrém mód zárkózott lenni, magabiztos vagy szorongó, aktív vagy lusta, amit épp a környezetem elvár. Az, hogy mások mit mondanak rólam, az nem releváns, állandóan olyanokat kapok, hogy ragyogok, meg mindig olyan boldog vagyok, akkor is, amikor végigbőgtem az éjszakát, vagy éppen öngyilkosságról fantáziálok. Látom, hogy mire gondolnak mások, de ez egy olyan dolog, amire azt szokták mondani, hogy belülről fakad, de bennem közben egész más van. Úgy nézek ki, mintha elégedett lennék az életemmel, teljesen normális minden körülöttem, mostanában minden sikerülni látszik - én mégis gyűlölöm azt, ahogy élek. Kívülről nézve olyan jó lenne az életem, és valahogy mégsem tudom szeretni. Rettegek a jövőtől, mert tudom, hogy nem vagyok képes azokra a dolgokra, amiket majd meg kell tennem, szégyellem a múltamat, a hülyeségekért, amiket elkövettem, és csak valahogy túl akarok esni a jelenen, hogy vége legyen annak, ami most van. Mert nem érzem azt, hogy ez az én életem, nem érzem azt, hogy aki éli ezt az életet, az én vagyok. Mintha bábként irányítanám önmagam.
Nem tudom, bármi értelme van-e annak, amit itt összehordtam, de bízom benne, hogy ha valaki szintén így érez, és nem vagyok egyedül ezekkel a hülye problémáimmal, akkor meg fogja érteni, mert én ezt már nem bírom.
válasza:Ez nagyon érdekes. Végülis azt mondod, hogy nincs saját személyiséges. Akkor ez mi? Én végig olvastam és már ismerlek. Ez vagy te. Nem akarom most a szöveget kiértelmezni, de vannak ilyen emberek. Az, hogy látod mit gondolnak a többiek egy képesség. Kevesen rendelkeznek vele. Az, hogy más valakit játszol szintén egy olyan dolog amit tudnál pozitívan is használni. Biztos nehéz életed volt, de ez nem ok arra, hogy véget érjen. Csupán kell találnod egy embert aki meglátja a valódi éned. Nehéz feladat, de megvalósítható.
Most olyan vagy mint az arany, aki szemétnek képzeli magát. (Bocsi a hülye példáért. xd)
De tényleg érzem, hogy egy értékes ember vagy aki sokra foglya vinni. Ha szeretnél beszélgetni én nagyon szívesen.
23/f
válasza:Szia!
Én szorongással küzdök és úgy érzem van hasonlóság kettőnk problémája között.
Alacsony az önértékelésed, ezért nem mered önmagad adni és emellett erős megfelelési kényszered van, emiatt próbálsz mindig megfelelően reagálni és nem úgy, ahogy te magadtól elvárnád. Ez bennem is megvan, nem ilyen erősen, mint nálad, de nálam is.
Az erőltetett mosoly is megvan, senki se veszi észre, ha belül épp meghalok kb. Ha meg kimondom (mert én elég panaszos vagyok) akkor kiborítok meg elüldözök másokat. A pánikroham is csak akkor kap el, ha teljesen egyedül vagyok.
Én már tudom hogy elértem dolgokat az életben, de kevésnek tartom ezeket. Van erőm haladni előre, de mindent nem tudok megtenni egyedül, ahogyan én akarom ezt szóval úgy döntöttem elmegyek egy szakemberhez.
Egyedül nehéz változni és pozitívabbnak lenni. Tudom ez nem nagy vígasztalás de ha megpróbálnál egy terápiát biztosan több kézzel fogható segítséget kapnál mint pár itteni jó tanács, ami nem biztos hogy beválik (tudom, hogy milyen ez).
válasza:2-es voltam és az elsőnek maximálisan igazat adok! :)
25/N
válasza:Egy hazugság az életed lényegében, ha jól értem.
Senkinek sem mutattad meg az igazi arcodat és nem mondod ki az igazi véleményed, mert félsz a kritikáktól. Félsz attól, hogy nem leszel népszerű vagy népszerűtlenebbé válsz.
De basszus így senki sem ismerhet meg.
Szerinted mennyi energiájába kerül az agyadnak, hogy min ezt a látszatot fenntartsa? Ez hatalmas energiákat kell, hogy felemésszen, gyakorlatilag olyan, mintha folyamatosan hazudnál. Mondjuk az megmagyarázza, hogy a nap végére kikészűlsz és inkább álomba sírod magad.
Hahó! A kamura csak kamut kaphatsz!
Már értem viszont azoknak az öngyilkossági híreknek a mögöttes tartalmát, ahol fiatal lányok láthatóan minden ok nélkül kinyirják magukat.
Csak az tud igazán igent mondani, aki tudja, hogy hatalmában áll nemet mondani is.
1-es, 2-es, köszönöm szépen a motiváló válaszaitokat. :)
4-es: ...igen, pont ez a problémám...? Örülök, hogy leesett, vagy mi...? Igen, hazugságban élek, mert nincs igazság. Most olyan nagy életigazságokat mondtál ki, amik miatt eleve megírtam ezt a kérdést. Szóval... Az, hogy elmondod, hogy ez ráadásul az én hibám is, nem éppen segítség... De azért köszi, hogy végigolvastad
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!