Mit tennél ha megtudnád hogy halálosan beteg vagy, nagyjából 2-3 hónapod van amíg tünetmentes leszel. Utána meg egyre nagyobb szenvedés?

Ebben a helyzetben megtennék minden olyan dolgot, amit valaha is szerettem volna, de az eddigi életemben sosem mertem megtenni. Például átfestetném és levágatnám a hajamat olyanra, ahogyan nekem tetszene és nem foglalkoznék a környezetemben élő rosszindulatú emberek véleményével. Többet nem törődnék a kalóriaszámolással sem, hanem felzabálnék mindent válogatás nélkül, ami csak elém kerül. Ha már egyszer úgyis meg fogok halni, arra a pár hónapra nem baj, ha kövér leszek.

A hátralévő időmben elmennék mindenhová, ahová csak szeretnék, sokat sportolnék és természetesen a kötelességeimmel már nem foglalkoznék semennyit, hiszen minek, ha úgysincs jövőm? Lehet, hogy még élvezném is, hogy bármit megtehetek, mert számomra már semminek nem lesznek komolyabb következményei. Szerintem ezek lennének életem legboldogabb hónapjai. Végre meg mernék tenni mindent, amiről valaha is álmodtam. Utána pedig leépülnék és meghalnék. A testi fájdalmak miatt nem lennék öngyilkos soha, ugyanis számomra csak a lélek fájdalma jelent valódi szenvedést.

Ezzel a témával kapcsolatban még annyit szeretnék írni, hogy szerintem jobb, ha összeszedjük a bátorságunkat és megvalósítjuk minél előbb, még életünkben azokat a dolgokat, amik fontosak nekünk. Ha el szeretnénk utazni valahová, vagy meg szeretnénk vásárolni valamit, nem szabad minden fillért sajnálni rá. Ha új külsőt szeretnénk, nem szabad állandóan azzal foglalkoznunk, hogy ki mit fog majd gondolni.

Én magam sajnos nem merek ilyen módon élni, de szerintem ez lenne a helyes út. Nagyon rövid az élet, nem is lehet tudni, hogy egy baleset, betegség, vagy bármi más miatt mikor szakad vége. Ki kellene élveznünk azt az időt, amit itt tölthetünk, hogy a halálunk előtt pár héttel ne kelljen mindazért bánkódnunk, amit sosem tettünk meg, mert nem voltunk hozzá elég bátrak, mert sajnáltuk rá az időt és a pénzt, mert mindig halogattuk a megvalósítását, vagy mert féltünk, hogy ki mit fog majd rólunk gondolni...

Szerintem ne éljetek úgy, mint én. Ti merjétek megtenni azt, amit szeretnétek. Tudom, mondani könnyű, főleg úgy, hogy én magam sem merek változtatni, de szerintem mindenképp így kellene cselekednünk.

Ha pedig el szeretnétek mondani bárkinek valamit, azt is minél előbb tegyétek meg. A szép szavak ne a temetéseken hangozzanak el, hanem mondjátok el egymásnak, még amíg mind itt lehettek. Az, hogy valakit szerettetek, ne akkor derüljön ki, amikor a koszorút teszitek a sírjára, hanem töltsetek vele minél több időt még életében.

Tudom, hogy ez nagyon szomorú és nyomasztó téma. Azt is sejtem, hogy ennek a pár soros írásomnak a hatására nem fogja megváltoztatni az életét és nem fog komolyabban elgondolkodni senki.

Mindennek az ellenére leírtam ezt. Sokan elgondolkodhatnánk rajta. Én magam is.

Másképpen élni nehéz. Rengeteg munka, idő és bátorság kell hozzá, viszont csak egyszer van rá lehetőségünk. Most vagyunk itt, máskor soha nem fogjuk tudni megtenni azt, amit most kellene.