A hatalmas kutyaimádat igazából egy egoista önimádat, ami arra szolgál, hogy érezzük mennyira hatalmas szívünk van?

Nevezd, aminek akarod. 16 éve van kutyám (gyerekkorom óta) és azóta hallgatom az összes fotelpszichológus diagnózisát arról, hogy miért tartok állatot (miért nem inkább random senkiket etetek vagy gyártok a saját génjeimből egy embert, mert az kevésbé önző ugye).

Már unalmas ez a duma. És röhejes, hogy felnőtt emberek egy kutyára irigyek. Húzzatok a pitsába dolgozni, engem sem lát el senki, én meg azt látok el és arra költöm a pénzem, akire és amire csak akarom. Ami örömet okoz. Ha ettől szar ember vagyok, b*szok rá.

Nem értem, miért kell egy egyszerű szokásba ilyen mély filozófiai gondolatokat beleerőltetni.

Az emberek szeretik a kutyákat, mert szórakoztatóak, taníthatóak, fajtától függően különböző igényeket tudnak kiszolgálni, kellemes részei a szabadidős tevékenységeknek.

Ennek is van egészségtelen oldala, a mániákus kutyába kapaszkodás, de ugyanilyen mániákus tud lenni egy mérgező szülő a gyerekével vagy egy testképzavaros sportoló.

Önmagában kutyát tartani nem kórkép. Állatot tartani sem az, amíg az állat érdeke szem előtt van tartva a saját örömöd mellett.

Van, aki egyáltalán nem segít azzal, hogy állatot tart (mert nem mentett a kutya például, hanem vásárolt), de nincs ezzel semmi baj, amíg gondozza a kis lényt, akihez közben kötődik (és az is hozzá, mert a kutyák azért elég magas szinten szocializáltak).

De van, akitől "csak" annyi telik, hogy befogad egy kutyát és örül, hogy tehetett valamiért ennyit. Más pedig nem dobja ki a fölösleges ételt, hanem felkínálja és ezzel is tett egy kicsit másért. Nem kell mindent tökéletes szinten művelni ahhoz, hogy emberileg jó döntéseket hozzunk. Nem kell vegán állatjogi, gyerekjogi és mindenjogi aktivistának lenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy igyekszik a helyes dolgot tenni, igyekszik segíteni, de nem ez határozza meg az élete minden mozzanatát. Én például tanítok és úgy gondolom, hogy azzal, hogy segítek felkészülni másoknak és boldogulni, olyan dologgal teszem magam boldoggá, amivel másnak is adok valamit. Nem vagyok vegán és nem akarok örökbefogadni sem, így nyilván nem eszerint az eszme szerint élek. De az, hogy egy akármilyen kicsi részt hozzá akarsz tenni az egészhez pusztán jó érzésből, nem lesz amiatt semmis, mert nem teszel meg mindent. Az, hogy eljársz hétvégente túrázni, nem lesz ugyanúgy egyenértékű a nullával csak azért, mert nem követsz mellé sportétrendet és nem heti 5x csinálod. Már azzal a kicsivel is teszel az egészségedért és így van ez a jótettekkel is.

Én egyébként szeretnék menhelyet nyitni a későbbiekben, úgy érzem, hogy ez egy olyan módja az én társadalmi hasznosságomnak, amit én is magaménak érzek. Ebben sem azt kellene fikázni, hogy miért nem árvaházat nyitok vagy hajléktalan szállót, hanem azt, hogy van valami, amit tiszta szívemből, önzetlenül csinálnék és amibe hatalmas tőkét hajlandó vagyok beletolni. Ennyi erővel el is nyaralgathatnám meg halvacsorázhatnám az egészet, nem? Hiszen magamnak kerestem meg azt a pénzt és onnantól, hogy leadóztam, nem tartozom vele senkinek. Megtehetném, hogy dolgozom valami alibimelót és felélem a keresetem és azért sem szólhatna senki. Úgyhogy inkább örüljön mindenki, hogy vannak emberek, akikben van kedv még foglalkozni kis ezzel-azzal, mert ez egyáltalán nem kötelesség.