Más is érzi azt fiatal felnőttként, hogy nyomasztóan keveset tud a világról ahhoz képest, amit tudnia kéne?

Amúgy az is benne van, hogy gyerekként totál nem éreztem az idő múlását. Egy nap hosszú és tartalmas volt. Egy nyári szünet már örökkévalóságnak tűnt.

Felnőttként bármibe bele akarok állni, akkor látom, hogy az időben mennyire adja/nem adja ki. Persze ettől függetlenül valahol az lenne a lényeg, hogy "just do it", ne agyalj azon, hogy ennek van-e értelme, ne akarj azonnal hasznot belőle. Csak csináld, fejlődj és kész.

Köszi a kérdést, ezek a válaszok most megnyugtattak, hogy nem vagyok egyedül. Én is ezt érzem már egy ideje. Ha bármibe belekezdenék, úgy érzem hogy az rengeteg idő mire kitanulom, és végül nem lesz belőle semmi. Persze ezen mindenképpen változtatni kéne.

Gyerekként eleve több ideje volt az embernek, nem volt rajtad felelősség sem, nem érezted az idő múlását, amelyek most felnőtt fejjel már frusztrálttá tesznek.

Valahogy túl kell ezen lépni, mert 10 év múlva meg lehet a mostani időnket fogjuk visszasírni.

Szerintem ne nyomasszon ez. Valójában fantasztikus világban élünk már. Bármilyen információ azonnal elérhető a mobiltelefonodon keresztül bárhonnan.

Ez valami zseniális!

Én 1995-ben használtam először internetet gimis elsős koromban. Már az is tök jó volt, hogy amikor iskolába voltunk vagy könyvtárban akkor lehetett információkat böngészni a neten, ott helyben.

De hogy mostanra ez szó szerint bárhonnan és bármikor elérhető az csodás.

Bármikor bárhonnan képezheted magad, szerezhetsz új tudást.