Nem mindenki tartja kapcsolatot unokatestvérèvel?

Nem.

Az egyikkel én sem. Miért? Mert olyan emberrel, aki saját anyját - aki szívvel-lélekkel, pénzét nem sajnálva felnevelte - meglop (milliós tételről beszélünk), becsmérel, és aki nem ugrik neki első szóra, azt már a becsületsértést bőven kimerítő módon pocskondiázza, az ilyen emberrel akkor sem tartom a kapcsolatot, ha a rokonom.

Anyukámnak rengeteg a testvére és ő a kisebbek között volt. Van olyan nővére aki már akkor házasodott, amikor anyám még általános iskolába járt. Emellett anyám későn is szült engem, majdnem 40 volt már, miközben a legtöbb testvére 20 alatt már házas volt, gyereket várt. Ezért a legtöbb unokatestvérem sokkal idősebb nálam. Anyukám jóban van a testvéreivel és a testvérei gyerekeivel és gyerekkoromban vitt magával a családi összejövetelekre és azért néha most is hív. A családi összejöveteleken az unokatestvéreimmel elbeszélgetünk, de nem vagyunk egy korosztály. Ráadásul mivel sokan voltak testvérek így nem is tudom a teljes listáját az unokatestvéreimnek (bár anyám szereti őket nagyon, de nekem nehéz követni hogy ki kinek a kije, én nem ebben a közegben nőttem fel), de, ha jól tudom, a legfiatalabb is valamivel idősebb nálam és ez sokszor kimutatkozott. Amikor pici voltam ő kamasz, amikor kamasz ő felnőtt, elvoltunk, kiskoromban játszott is velem, kamaszkoromban beszélgettünk, kedves volt velem, de nem voltunk egy korosztály, hogy notóriusan együtt lógjunk, ezért felnőttkoromra egyszerűen nem alakult ki egy kötelék, hogy őt keressem.

Az egyik unokatestvéremnek a gyerekével töltöttem sok időt gyerekkoromban, mivel az unokatestvérem gyerekére sokat vigyáztak anyámék és sokszor úgyis átjöttek, hogy csak látogatni. Közte és köztem kb 2 év van, ezért amíg anyukámék vigyáztak rá vagy az unokatestvérem beszélgetett anyukámmal addig én a kicsivel játszottam és mivel majdnem egyidősek voltunk, nem volt ebből probléma. Jöttek a szülinapjaimra is, valahogy így volt természetes, sosem éreztem őt tehernek. Aztán volt egy nagy kihagyás, semmi vészes csak nagyon elfoglaltak voltak, nem tudtak találkozni és kamasz koromban találkoztunk újra. A családi összejöveteleken jót beszélgettünk, néha elmentünk együtt moziba, de ritkán lógtunk együtt, mert az unokatestvérem a gyerekét nagyon lekötötte tanfolyamokkal meg különórákkal, ha tehette, külföldre vitte, hogy a nyelvtudása fejlődjön a gyereknek, nem mindig volt a gyerek így elérhető, illetve nekem is megvoltak a barátaim, ezért nála is úgy alakult, hogy felnőtt koromra nem lett meg a szoros kötelék, hogy keressem őt, ő se keres engem.

Szerintem amellett, hogy korodbeli az unokatestvéred az is sokat számít, hogy mennyire élsz a közelében. Ugyanis falun a családból én voltam a legextrovertáltabb gyerek és így lett pár barátnőm akikkel együtt lógtam folyton, aztán ezek a gyerekek kamaszkoromra el is tűntek, elköltöztek vagy elkezdték máshol a sulit, most felnőttként pár halvány emlékem van róluk.