Titeket is idegesítenek az állandóan ölelkezni akaró emberek?

Végig ezt kellett néznem különböző iskolákban… Rohadt kellemetlen, amikor órai késés közben is elkezdtek ölelkezni, ami legalább 1 percig tartott plussz mire elhelyezkedtek a padba.

Még kezet fogni sem szeretek. Megölelni valakit, akit szeretek - imádom. Másokkal utálom.

Hmm, én szeretek ölelkezni, bár általában csak részegen szoktam megölelni az embereket búcsúzáskor. Szerintem ez egy kedves gesztus. Én legalábbis feltöltődök ilyenkor, és nincs semmi negatív hátsó szándékom, csak egyszerűen így fejezem ki a szeretetem/tiszteletem. Az mondjuk ritkább, hogy olyankor ölelek meg valakit, akit aznap ismertem meg, az maximum akkor fordul elő, ha úgy érzem, hogy tényleg szüksége van rá, vagy a másik esetben, ha tényleg nagyon szimpatikusnak gondolom, és hálás vagyok azért, hogy megismertem. Az ölelés sokkal többet mond a szónál, és helyzettől függően különféle üzeneteket lehet átadni vele. Pl. megértelek, elfogadlak, köszönöm, hálás vagyok, nyugodj meg, minden rendben lesz...

De lehet feszültség levezető is.

Akik első alkalommal megölelnek, lehet az az indokuk, hogy egyrészt szeretnék kifejezni, hogy elfogadással állnak hozzád, és ha visszaölelsz, ők is érzik ugyanezt felőled. Sajnos sok embernek hiányzik a szeretet és elfogadás, és az ölelés szívet melengető tud lenni.

Én mindenképpen úgy vagyok vele, hogy jó és felszabadító dolog ölelkezni.

Persze ha nem esik jól, akkor nem kell erőltetni, de próbálj meg arra gondolni, hogy lehet ezzel segítesz valakinek, mert tényleg szüksége van rá, mégha nem is ismered. És az ölelés ingyen van!

Én felteszem a két kezem magam mellé oldalt, tenyérrel előre, és mosolyogva mondom, hogy: Én vagyok az, aki nem ölelkezik. Venni szokták a lapot.

Amúgy tőlem nagyon távol áll, és bevallom, a covidnak ez egy pozitív hozadéka számomra, hogy nincs ölelkezés barátnővel, rég nem látott kolléganővel, nemszeretem de muszáj rokonnal. (Egyedül a lányommal öleljük át egymást, na akkor kb. a lelket is kiszorítom belőle, a másik a nővérem, akit két évben egyszer látok, más nincs.)

Én is akkor kezdtem el először bárkivel ölelkezni, amikor megismerkedtem egy csomó külföldivel (hollandok, britek, amerikaiak) egy közös project kapcsán és a barátaim lettek. Először annyira idegen volt nekem is az egész, de manapság már mindig megölelem a barátaimat búcsúzkodáskor, ha tudom, hogy legalább hetekig nem látjuk egymást. Illetve néha ezen felül is öleléssel köszöntjük egymást vagy búcsúzunk el akár új ismerősöktől is, de ez tényleg csak azóta jellemzőbb, amióta Hollandiába költöztem.

A családomnak pedig szinte minden tagját rászoktatam az ölelésre, mert előtte mindig a puszilkodásos üdvözlés volt a szokás a rokonságban, amit sosem szerettem. Mostmár inkább megölelnek.