Hol az a határ, ahol már vállalhatatlan a kovid intézkedésekkel együtt élni és még meghalni is jobb?
Kérdésem abszolút elméleti jellegű. Onnan jött az eszmefuttatás, hogy vajon hol vannak a határai annak, amit még hagy lenyomni az ember a torkán és hol az a vízválasztó, amikor azt mondja, hogy na ezt már nem, akkor inkább annyi...? (Nem csak kovid témára, bármi másra is igaz lehet)
Vannak, akiknek annyira alacsony az ingerküszöbük, hogy mások számára még megoldhatónak tűnő nehézségek esetén öngyilkosságba menekülnek. Volt régi időkben olyan értékrend, hogy egy családfő simán anyagi csőd és egzisztenciális szégyen miatt inkább főbe lőtte magát, mintsem újrakezdje az életét építeni. Stb.
És innen jött az, hogy vajon a hatalom is mit tud tenni egy olyan embertömeggel, aminek egy jelentős része már valóban úgy érzi, hogy SEMMI VESZTENI VALÓJA NINCS?
Nincs ilyen határ.
Észak-Koreában is élni szeretnének az emberek. Nem halt ki az ország attól, hogy a mostani vezetőjük már a harmadik generáció, amelyik szadista módon kínozza a népét.
Aki öngyilkos akar lenni, annak pszichiátriai problémája van, ennyi. A külső tényezők teljesen lényegtelenek.
A világháborúk alatt alig voltak öngyilkosságok. Az ember olyan buta állatfajta, hogy amíg mindene megvan, addig álproblémákat gyárt magának és depressziós lesz. De ha az életét kell féltenie, rögtön nem akarja magától eldobni. Akkor hónapokig, évekig kibírja a légópincében élést, az éhezést, az összezártságot, csak életben maradhasson.
Az 1-es és a 2-es értette a kérdés lényegét és valóban a kérdésre válaszolt.
A kérdésemmel nem akartam vírushelyzetügyi vitát generálni, kedves 3-as, de annyi ide kívánkozik, hogy a boltokban való maszkfelvételnél azért vannak itt cifrább dolgok is. (oltászsarolások és ellehetetlenítések pl) De ez másik kérdés, másik téma.
Ha hasznos voltam akkor adj egy zöldet légyszi, mert valamelyik majom lepirosozott és nagyon zokon vettem, mert próbáltam normális választ adni...:D
1 es voltam
Ahogy te is írtad, mindenkinél máshol van. Most ha a vírust vesszük, van, aki a zárt téri maszkviselést is úgy fogja fel, mintha világvége lenne (pedig szerintem ez egy nagyon észszerű minimum), más meg bezárna mindenkit a lakásába akár hónapokig.
Én úgy gondolom, elég stabil az idegrendszerem és elég gyakorlatias vagyok ahhoz, hogy alkalmazkodjak ahhoz, ami van. Amit a vírussal kapcsolatban én már túlzásnak érzek, az a kötelező oltás. Én ugyan 3-szor is oltattam, de elvből ellenzem. (A gyerekkori kötelezőket támogatom, de azok régi, több évtizedes, akár 50 éves oltások, bőven van róluk tapasztalat.)
Én extrém módon introvertált vagyok, úgyhogy amíg van egy működő számítógépem és telefonom, meg van korlátlan internetem, és tudok online dolgokat rendelni, addig nagyon jól elvagyok a négy fal között. Tavaly itthonról dolgoztam, közben egyetemre jártam online, max bevásárolni mentem el itthonról, és állítom, hogy 2020 volt életem legjobb éve. Idén jelenlét oktatás van, a munkahelyemre is be kellett volna járni, így fel kellett mondanom. A bejárás rengeteg stresszt okoz, szerintem olyan szakokon felesleges, ahol nincs igazi gyakorlat, főleg levelezőn. Oké, a vizsgák legyenek jelenlétiek, ez teljesen rendben van, de az előadásokra minek bemenni? Ott ülünk százan, az oktató végigbeszéli az egészet, ez mitől lenne rosszabb online?
Mindegy. Szóval én nagyon sokáig bírnám, sőt, örülnék is neki, hogy NEKEM nem kell sehová mennem, de tudom, hogy a legtöbb ember nem örülne további korlátozásoknak. Apukám már attól is kikészülne, ha bezárnának a gyógyfürdők, egyeseket a maszk is zavar, mindannyian mások vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!