Gazdagabbá váláskor miért válik szükségszerűvé az átlagos emberektől elkülönülni?

Bátyám hobbifocizik. Van köztük, átlag emberek között egy olyan pasi, akinek 100 millás nagyságrendben van a vagyona. De ugyanúgy elvan velük, se a külsejéről, se a viselkedéséről nem mondanád meg hogy pénzes.

Eüben dolgozom. Az orvosokkal, akik nem két forintot keresnek (kiemelt intézmény lévén...) "alja csicskaként" halál jól eldumálok.

Képzeld, a gazdag emberek is emberek. Az élet nem attól szép hogy hol reggelizel, vagy milyen nyaralásra mész. Ugyanaz teszi boldoggá a szegény, az átlagos és a gazdag embert is. Ugyanúgy vannak barátai, hobbijai (amik lehetnek egyszerűek, kis költségvetésűek csak mert errre vágyik), és 50 ezres pólót sem az igazán gazdagok vesznek, hanem azok akik csak annak akarnak tűnni.

Ne kezeld őket úgy mintha más dimenzió lenne. Ők is emberek, csak többet tanultak vagy szerencsésebbek voltak. Attól hogy instán a boldogság=gazdagság, amivel együtt jár a rongyrázás meg a beképzeltség, és hogy felsőbbrendű embernek tekintik magukat, ez a valóságban (kevés kivétellel) nem igaz

Arról nem is beszélve, hogy attól hogy más környékre kerülsz még nem kell elfelejteni a normál kommunikációt. Miután valszeg azzal lettél gazdag, így a sikeres technikákat folytatni kell.

Itt is járkálnak hajléktalanok, feltúrják a kukákat. Ezt én annyira nem szeretem, de sokan kiteszik a használható élelmiszereket a kuka tetejére és emiatt nem csinálnak kupit a szerencsétlenek.