Alkoholistának számít az, aki mindennap iszik sört, de nem berúgásig?

# 21 Az élet nekem nem lesz jobb valóban attól hogy alkesz vagyok. Viszont várhatóan rövidebb lesz. (Főleg hogy mellette drogfüggő is vagyok.) Az életem szenvedés, ezt már kifejtettem a 14-es válaszomban.

Rövidebb élet = kevesebb szenvedés.

Amúgy meg a haláltól nem félek. Ha olyan betegségem lesz, vagy olyan helyzetbe kerülök, akkor gondolkodás nélkül kilépek az egészből. (Viszont direktbe nem akarom magam kinyiffantani.) Ezért döntöttem úgy pl hogy ilyen felelőtlen életet élek.

Nem én kértem azt hogy ide szülessek, és nem én találtam ki ezt a világot, ezt a társadalmi rendszert sem. Ebben a világban én nem találtam meg a helyem. Tetszik-vagy nem tetszik, és menekülök tovább.., mert nem tanultam meg ezt az életet megfelelően élni.

Nem kell engem szeretni :)

Én sem szeretem önmagam....

De végül is igen. (Nem kötözködni akarok én.)

Van amit szeretek kérdező...

Szeretem pl a jó kajákat is. Főleg amikben krumpli is van.

Néha csak kimegyek sétálni a természetbe, és olyan megnyugtató tud lenni. Tegnapelőtt pl láttam ilyen tök jó vadkacsákat, és a felhők is szépek voltak, miközben különféle alakzatokba repültek a kacsák, és hápogtak :)

Néha szeretek csak úgy kint lenni, és nem csinálni semmit...

Szüleim is vannak, meg rokonok is akiket szeretek. Bár itt állandó a feszültség, a szívem mélyén nem haragszok senkire (talán csak önmagamra).

Az a baj velem hogy függőségből nem tudtam kijönni. Bármennyire is próbálkoztam egyedül. Rehabra meg nem akarok bemenni, mert egyrészt nem bízok benne (már megpróbáltam de nem bírtam), másfelől szinte egész életemben egyedül voltam. Így van egyféle szoc. fóbia szerűségem. Pedig a rehab az egy csoportos dolog lenne, és mivel ilyen magamnak való vagyok, jobban félek oda bemenni, és megpróbálni újra - mint bármi mástól.

Ezért adtam fel végül is mindent. Mert így, amíg a függőség irányítja az életem, addig sosem nem tudok 1-ről a 2.jutni.

Volt egy rövid párkapcsolatom is régebben, és akkor voltam eddigi életem során a legboldogabb. Viszont annak is vége lett, és az is azért, mert ilyen függő vagyok a szerektől.

Mivel nem tudtam ezzel a függőségemmel semmit kezdeni, így ezért (kényszerből) mondom hogy ilyen .... az életem. Ez minden bajnak a forrása.

Viszont nem látok sok esélyt arra, hogy tudnék ezen változtatni. Ezért el kellett engednem (vagy inkább bele kellett törődnöm) hogy ez van- hogy ilyen vagyok - menthetetlen. Lényegében bármikor az utcára kerülhetek újra, vagy a drogok is végezhetnek velem. Egyszerűen így élek jó ideje, és ezt az életet szoktam meg. Nem látom a módját hogy hogyan tudnék változtatni. Ezért kellett elengednem a vágyaim, a céljaim, és minden mást amitől embernek érezhetném még magam.

Lehet ezt furcsa így olvasni, és semmiképp nem akarom hogy bárki is sajnálatot érezzen miattam. Csak az én hibám hogy ide jutottam. Viszont mivel nem találtam meg a módját hogy helyre tegyem az életem, ezért vagyok ilyen negatív, és ezért nem félek a haláltól.

Azért még nem adtam fel teljesen. Egyedül egyébként tovább próbálkozok a magam módján. Jelenleg is kb 2 hete tiszta vagyok. Csak nem bízom abban hogy ezt tartósan is fenn tudnám tartani (hiszen eddig sosem sikerült).

Kérdező, te mért nem foglalkozol a saját életeddel, és azokkal a dolgokkal, amik téged lekötnek?

Mért az alkeszokkal foglalkozol?