A nőknek átlagban miért számítanak sokkal jobban az egzisztenciális dolgok az ellentétes nemnél mint fordítva?

Visszamehetünk újra ès újra ahhoz,hogy a nők ösztönösen teszik ezt a gyerekvállalás ès otthonteremtès miatt ès nem jutunk ennèl tovább.

Vagyunk viszont páran akiknek az összhang sokkal nagyobb èrtèket kèpvisel. Szerintem nem kellene ennyire előre tervezni hisz ha szemèlyisègben megvan a megfelelő partner akkor együtt ki lehet találni , "hogyan tovább" ès itt azt hiszem,hogy bizonyos nők egyszerűen nem szeretnènek rèszt venni a problèmamegoldásban,foglalkozni a nehèzsègekkel. Úgy főleg nem hogy a köztudatban az van,már pedig kemènyen az van,hogy a fèrfinak kell megteremteni a biztonságot. Mièrt ne használnák ki ezt a mintát ha így kènyelmesebb? Soha meg nem tapasztalva a csapatmunka szèpsègeit.

Nem feltétlen, ha valaki nem akar gyereket, akkor nem számít az anyagi háttér.

Én jobban keresek mint a párom, ő gyári munkát, én szellemit végzek.

Amiért rengeteg férfi kellemetlenül érezné magát, ha a párja sokkal sikeresebb lenne és jobban keresne nála. Csomó férfinek szerintem becsületbeli kérdés lenne, hogy nem maradna otthon a gyerekkel háztartást vezetni, hiába járnának jobban a felesége fizetésével. Egyszerűen ez a társadalmi berögzültség.

Ha pedig nagyon akarunk biológiai okokat is keresni, akkor akik az evolúcióra vezetnek mindent vissza azt mondják, hogy a gyerekvállalás nagyobb terhet és kockázatot jelent a nő számára, ezért a lehető legjobb partner kiválasztásával biztosítják a saját túlélésüket és a génjeik továbbadását.

A szexre vonatkozó részre pedig azt mondanám hirtelen magyarázatnak, hogy a legtöbb férfi rossz a szexben. Amíg ők simán elmennek egy kis dugástól 0 előjáték mellett, nem értik, hogy a nők ettől nem elégülnek ki jellemzően. Éppen ezért a nőknek jobb olyan partner, aki tapasztalt és tudja, hogy hogyan kell kielégíteni egy nőt, míg a férfiak jobban szeretik a tapasztalatlan partnert, aki nem tudja, hogy ennél lehetne jobb is a szex. Mindenki 'tisztasággal' meg erényekkel jön - és egy vallásos kisebbségre biztosan igaz is ez - de a többség szerintem egyszerűen komplexusos.

Sosem az számított nálam, hogy mije van valakinek, hanem az, hogy merre halad az életben, mennyire élt az eddigi lehetőségeivel. Ha én szorgalmas vagyok, egyetemet végzek, dolgozok és minden téren egy kényelmes, anyagilag mindenkitől független életre törekszem, akkor nem fogok olyannal kezdeni, aki mondjuk koliban, munkásszállón vagy a szüleivel tervez élni az elkövetkezendő években vagy egész életében és egy hét alatt feléli a fizetését. Olyannal sem, aki alá betoltak a szülei egy kocsit, lakást, bármi egyebet és csak tingli-tanglizik, semmi nem érdekli, elvan a semmittevéssel, mert én meg nem vagyok el a semmittevéssel.

Senki korábbi szexuális élményeit nem firtattam eddig, és kukit is csak akkor láttam, amikor már párkapcsolatban voltam valakivel, sosem ezen múlt a dolog.