Ez komolyabb pszichés baj? Túlzottan csapongó és impulzív vagyok, a közöny és az érdektelenség ellentétes véglete.

Fiatal lány vagyok és nem sikerült a pályaválasztás.

Hosszú ideig sportoltam, abba nem voltam tehetséges szóval abbahagytam. Kitanultam egy szakmát, ami sajnos túltöltött. Most segédápolóskodom egy kellemes helyen, míg ki nem találom hogy mit akarok az élettől, és szeretem ezt a munkát. Ez eddig egy normális életútnak tűnik.

De itt jön a de. Semmi önismeretem. Túl hamar megutálok/megimádok dolgokat. Nagyon be tudok lelkesedni, aztán szép lassan kiég a láng. Mindig új ötleteim vannak, akár egymással teljesen ellenkezőek, és mind ugyanolyan jónak tűnik. Mindenbe belefogok, de mindig jön egy jobb, egy más ami jobban tetszik, vagy épp megunom/megutálom az előzőt. Ez napi szinten változik; egyik nap orvos akarok lenni és 10+ évet áldozni az életemből a tanulásra, másnap szabadságot akarok, és egy normál okj ápolói képzést elvégezni, amivel ki tudok menni Ausztriába dolgozni.

Nem tudok kiigazodni magamon, és kezdek beleőrülni a gondolatba, hogy mindig más van a fejemben arról, hogy mi a jó és célravezető.

A sporttal sajnos 10 évet elpocsékoltam az életemből, mert túl sokat fektettem bele annak ellenére, hogy nem volt reális esélyem a sikerre. Most attól rettegek, nehogy ez újra megtörténjen...