Fiatalon meddig jó buli a függetlenség, nőtlenség, idővel viszont kötelező hogy legyen valakije egy srácnak? Sokaktól hallok egy-két dolgot amitől azért magamba nézek.

Nem nagyon csajoztam soha, más diszkóba járt én bütyköltem otthon, a környezetembe nekem volt először jogsi és egy kis régi autó, korán kezdtem a motorozást is így én ezekkel foglalkoztam többnyire, mmo függőségem volt 7 évig arra ráment a pályaválasztás, az iskolai évek, bár elég jó eszűnek tartom magam, nem sokra vittem ilyen tekintetben.

Pár évig együtt voltam egy csajjal, de elképzelhetetlennek tartottam hogy valaha együtt éljünk, szerencsére ez nem is következett be soha.

Nem nagyon törődtem azzal se hogy 29 évesen már csak én maradtam itthon, letudom azzal hogy kibánja anyuval megfőzünk ha úgy van, akármi elszáll a háztartásban cseréljük gond nélkül, anyagilag nyugodtabban vagyok, viszont volt aki vélhetően irigységből megmondta hogy nekem is addig jó míg élnek a szülők, utána vége a vagánykodásnak, és én sem leszek már fiatalabb, és ha jön egy lebetegedés akkor nincs kire számítsak, most komolyan anyagi és biztonsági szempontból erősen kezdjek el inkább ismerkedni?