Miért mániája ez egyes idős embereknek?

Jah, a magyarázat lemaradt.

Ő lakott ott a legrégebb-óta, meg valami doktornak volt a felesége, de szegény már megboldogult, amúgy egész életében nem csinált semmit. Ez egy hosszú panel-tömb (már nem lakunk ott), de szerintem az egész utcát is a magáénak érezte. A közeli kisbolttól kezdve szerintem mindneki IS utálta. A gyerekei se látogatták, miután az apjuk meghalt.

Velem egy öregasszony játszotta el ezt. A második panaszkodása után (anyámék ismerik meg a mamám is) sz@rtam rá magasról, aztán mindig köszönés nélkül mentem el mellette.

Egyszer képes volt megállítani a járdán és kérdőre vonni, hogy miért vagyok vele ilyen bunkó, ő idős, meg mit mondanak majd a szüleim, ha ezt elújságolja nekik. Közöltem az öreglánnyal, hogy nem érdekel, meg a neveletlen az ő, nem én, aki direkt nem köszön vissza, utána meg hazudozik, hogy a másik nem köszön. Mondtam neki, hogy ha neki ez okozza az egyetlen örömet az életében, akkor csinálja csak, de engem hagyjon ezzel békén. Ő nem köszönt vissza, én úgy vettem, hogy levegőnek néz, akkor én sem köszönök ezentúl. Ennyi.

Aztán mentem tovább a dolgomra, ő meg tátott szájjal ott ált pár percig. Érdekes módon azóta egyszer sem panaszkodott, pedig nem köszönök neki most sem, igaz ő se nekem.

Nem vagyok vevő az ilyen gyerekes játékokra.

Én is jártam így.

Még gyerekként történt, hogy mentem az utcán hazafelé, és hallottam, hogy a szembeszomszédom beszélget a mellette lakó idős asszonnyal. Köszöntem is nekik, mire a szomszédom visszaköszönt nekem, de az idős nő nem, ráadásul szinte kiabálva mondta a szomszédomnak, hogy "Neeeem köszönt!" - hogy én is halljam. Ekkor mondta neki a fiatalabb, hogy "Dehogynem köszönt", erre a másik "Magában?". Többet nem köszöntem, nem vagyok köteles a bunkóságot hallgatni. Pár évre rá meghalt ez az idős nő; szerintem már nem volt százas.

Sajnos a többi lakó is ilyen az utcában. Volt olyan, hogy elhaladt a házunk előtt egy olyan idősebb férfi, akivel soha egy szót se váltottam, csak annyi közöm van hozzá, hogy az utcánk végén lakik, és mivel azt hitte, hogy nem veszem észre (pedig a szemem sarkából láttam, csak azt gondolom, hogy ha kiülök kávézni vagy újságot olvasni a kertbe, nem kötelességem "részt venni" semmilyen utcai interakcióban), megállt a kapu előtt, és feltűnően köhécselni, krákogni kezdett, hogy meglássam és köszönjek neki. Azt hittem, valamit akar kérdezni vagy mondani, azért csinálja, de nem... Köszöntünk, majd ment tovább. Ennek nem látom értelmét, és az udvariatlanság netovábbjának tartom, ha valaki bebámul a másik kertjébe, és rákényszeríti a köszönésre. Számomra a kert már magánterület, akár belátni az utcáról, akár nem. És igenis van olyan, amikor nem akarok senkiről tudomást venni, mert olyan a hangulatom. Persze, nem halok bele, ha köszönnöm kell, csak valahogy úgy érzem, hogy belerondítanak a személyes terembe. Azóta az kapunak háttal ülök. :)

"Mondom, hogy süketek már."

Papám eléggé nagyothalló volt (99 évesen húnyt el), de ha valaki normális hangon köszönt neki, max picit hangosabban, azt egyből meghallotta.

Egyik másik nagyszülőm sem volt semennyire sem nagyothalló, ez azért inkább azokra jellemző, akik 85+-osok, és azok közül se mind.

Inkább azt mondanám, hogy sok ilyen idős ember szereti a süketet játszani, hogy aztán legyen miért panaszkodni.

Velem is már volt ilyen. Köszönök, rám néz, aztán vissza is fordítja a fejét köszönés nélkül. Ez natúr bunkóság. Nagyothalló/süket meg már csak azért sem lehet, mert egyrészt a köszönésre rám nézett. Ha meg véletlenül látott meg, akkor meg ő a bunkó, hogy nem is köszön, hanem gyorsan elfordítja a fejét.

Én úgy vagyok vele, hogy illemből köszönök. De ha az illető többszöri alkalommal nem köszön vissza, akkor én sem köszönök tovább. Ha valaki ennyire sem méltat, akkor én is így viszonyulok hozzá. Régebbi munkahelyemen rendszeresen köszöntem a recepciós csajnak, egyszer se köszönt vissza. Aztán amikor már én sem tettem, meg is jegyezte egyszer a hülye liba jó hangosan, hogy "JÓ REGGELT". Nettó bunkóságnak tartom az ilyet, aki elvárja az illedelmességet, ő meg sz@rik rá magasról.