Létezik olyan ember; akinél egyszerre több; úgymond lelki; mentális betegséget diagnosztizáltak; kívülről nézve pedig úgy tűnik teljes életet él?

Létezik, de nem egészséges. Nem annak a jele, hogy maga is sikeresen kezeli, hanem, pont ellenkezőleg, hogy még nem ismerte fel, hogy segítséget kell kérni.

Pl. van olyan, hogy "magasan funkcionáló alkoholista", ami gyakran jár együtt valamilyen hangulatbetegséggel, pl. depresszíóval. A közeli ismerősök valószínű érzik, hogy nincs minden rendben, de a munkájukban ezek az emberek teljesen megfelelnek, vagy akár átlag felett teljesítenek. Csak közben szenvednek, és az alkohoba menekülnek.

Én borderline vagyok depresszióval, szorongással, szociális fóbiával, és enyhe OCD-vel.

Én egyáltalán nem viselem jól, és a párkapcsolatomban is sokat veszekszünk az ezekből eredő problémák miatt. Viszont a munkahelyemen senki nem tud róla, ott normálisnak tűnök.

Én eleinte borderline, depresszió, szociális fóbia, generikus szorongás, atipusos anorexia nervosa, OCD diagnózist kaptam.

Azóta kiderült a gyökérok is : asperger szindróma.

Nekem is van egy rakat mentális rendellenességem: Asperger-szindróma, bipoláris I. zavar, emocionális zavar, paranoid pszichózis, evészavar.

Az iskolában mindig is jeles tanuló voltam, pedig soha nem tanultam semmit, ugyanis amit egyszer elolvasok, azt azonnal meg is jegyzem. Testileg is nagyon szívós vagyok, minden nap több órát futok.

Viszont az emberekkel képtelen vagyok normális kapcsolatokat kiépíteni, de nincs is erre jelentősebb igényem. Mindig egyedül vagyok, de nekem így sokkal könnyebb, mintha társaságban kéne lennem. Az emberek mind utálnak engem és minden sikerem ellenére én is gyűlölöm az egész világot. Nem látom semminek semmi értelmét és a futáson kívül nem is érdekel semmi- viszont a futásban sem vagyok annyira tehetséges, hogy bármi hasznom lehessen belőle.

Az emberek mind tudják, hogy vakami nincs rendben velem és nem is tudom ezt eltitkolni, de ettől függetlenül a feladataimat mindig el tudtam látni.

Sokszor megfordult már a fejemben az öngyilkosság gondolata, de sosem mertem megtenni. Majd kiderül, hogy milyen életem lesz.

(17/L)

Van igen, pl. itt vagyok én, aki a környezete számára tök normálisnak és átlag feletti intelligenciájúnak néz ki, de közben egy csomó mentális zavarban vagyok benne kisebb-nagyobb mértékig.

Közepes mértékű PTSD, teljesítményszorongás és inszomnia, enyhe akrofóbia, agorafóbia, pánikbetegség és tűzfóbia, illetve erős vérfóbia és tűfóbia.

19/F