Szégyen ha fizetős nőkkel kell foglalkoznom? Akik ismernek úgy tudják hogy eljárok ismerkedni ha időm engedi, csak nem kell komoly.

Kifelé nem mutatom hogy egy elkeseredett csicska vagyok, hiába van autóm, szeretek öltözni, havonta 2x a fodrászt járom, és semmi életem nincsen. A barátságok elkoptak, mindent felülírt a megélhetés, és boldogulás.

Aki tudja milyen a magány annak nem kell leírnom hogy kb akármit csinálsz magaddal akkor is egy nulla vagy a nagy világban. Egyedül hova lehet elmenni, szinte sehova.

Komolyabban edzettem '16-tól de kb 1 éve azt is abbahagytam mert már szerintem lelki beteg is vagyok, és nincs motivációm, nincs kiért csinálni.

Ha épp nem dolgozom van hogy egész nap iszok szinte, van hogy már kihányom, utána megint ráiszok és jó esetben csak másnap kelek fel ha összekapartam magam, sokat is sírok, és az időjárás is lehúzza még a kedvemet.