Szoktatok sírni, ha valamelyik rokonotok meghal?

Furán hangzik, de nálam attól függ.

Az egyik rokonom egy nagyon súlyos betegséggel küzdött és komoly szenvedést okozott neki, mikor végül belehalt a kórházban, őszintén szólva kissé megkönnyebbült a család, hogy már nem fáj neki.

Amikor váratlanul halt meg fiatal egészséges rokonom, akkor napokig bőgtem mert nagyon megrázott.

Egyik temetésen sem sírtam még soha, sőt már 5 éve egyáltalán nem, pedig lett volna rá okom...attól hogy nem sír valaki még szenvedhet, amikor a volt csajommal szakítottam teljesen tönkre mentem lelkileg aztán egy csepp könny sem jött.

Szóval én nem szoktam.

A szűkebb családomat értve rokonok alatt igen, sírtam és még mindig megkönnyezem őket olyakor pedig már sok-sok éve elhunytak.

Távolabbiak miatt csak szomorúság fog el esetleg, de nem sírtam és nem is sírok.

Apám halálakor nem éreztem semmit, lesz4rtam. Sose volt jó kapcsolatunk. Nem is emlékszek hogy hány évesen halt meg vagy mikor. Nem érdekel.

Nagyapám amikor meghalt 4-5 éves voltam, nem sírtam. A temetésre emlékszek hogy elmentek anyámék cigizni és elkeveredtem, láttam a holttestét. Emlékszek ahogy nyitva volt a szája kicsit. Elég morbid volt.

A macskáim halálakor sírtam, mert közel álltak hozzám. Van amelyikre ha rá gondolok, most is tudnék sírni.

Anyám halála is biztos megviselne.

Ennyire azért nem nagy öröm, hogy sírjak, de eléggé kellemes érzés, amikor belegondolok, hogy beteljesítette a mostani feladatát.

Most halt meg mamám előző héten. Ő nevelt fel. Nagyon jó ember volt, végtelen energiával és türelemmel.

Az ő halálánál elmorzsoltam örömömben egy könnycseppet. Most is mosolyognom kell ha rá gondolok. Rengeteget haladt előre e életében.