A budapestieknek miért ilyen nehéz kifáradni az agglomerációba?

Persze nem általánosítani akarok, de annyiszor találkoztam ezzel a jelenséggel hogy már nagyon kezd zavarni és nem igazán a rációt mögötte. Azért nem, mert teszem azt ha valaki Óbudán lakik az hamarabb kint van Solymáron, vagy Pest északi részéről sokkal hamarabb ki lehet érni Dunakeszire mintha Kispestre, Budafokra, Lőrincre, Cinkotára vagy akárhova kéne menniük a környéken. Mégis utóbbi helyekre simán ugranak, mert az Budapest.

Éveken át nem tudtam kényelmesen vendégeket fogadni, mert szobát béreltem. Végre lett egy házam, tök jó helyen Bp. mellett, 5 percre a vasútállomástól, fél óra alatt simán a belvárosban a vagyok, és senki nem lehet kirángatni mert úristen ez nem Budapest, akkor már messze van... :D

Esetleg nyáron kijönnek haverok kerti partizni mert azt a panelrengetegben nem lehet, de ennyi. Amúgy meg ha esik, ha fúj én menjek Bp.-re. És akkor ezek a haverok. Tindert meg ezeket inkább hagyjuk is, mert ott is csak akkor volt eddig valami ha kivételesen a másiknak volt helye és bementem Bp.-re. Amúgy meg ha a nyugatitól 5 percre lakik sem jön ki senki, mert hiába jövünk be egymásnak, dumálunk tök jót, kb. ha már welness kiszolgálást ajánlok fel sem jönne ki senki, mert nem Bp. akkor már messze van, érte tudok-e menni kocsival...? :D Kocsi nélkül járok be minden nap, és ugyanakkor indulok mint a pesti munkatársaim.

Ez valami pszichológiai dolog? Lassan mintha már senki nem jönne át ha nem a szomszéd házban laksz.