A budapestieknek miért ilyen nehéz kifáradni az agglomerációba?
Persze nem általánosítani akarok, de annyiszor találkoztam ezzel a jelenséggel hogy már nagyon kezd zavarni és nem igazán a rációt mögötte. Azért nem, mert teszem azt ha valaki Óbudán lakik az hamarabb kint van Solymáron, vagy Pest északi részéről sokkal hamarabb ki lehet érni Dunakeszire mintha Kispestre, Budafokra, Lőrincre, Cinkotára vagy akárhova kéne menniük a környéken. Mégis utóbbi helyekre simán ugranak, mert az Budapest.
Éveken át nem tudtam kényelmesen vendégeket fogadni, mert szobát béreltem. Végre lett egy házam, tök jó helyen Bp. mellett, 5 percre a vasútállomástól, fél óra alatt simán a belvárosban a vagyok, és senki nem lehet kirángatni mert úristen ez nem Budapest, akkor már messze van... :D
Esetleg nyáron kijönnek haverok kerti partizni mert azt a panelrengetegben nem lehet, de ennyi. Amúgy meg ha esik, ha fúj én menjek Bp.-re. És akkor ezek a haverok. Tindert meg ezeket inkább hagyjuk is, mert ott is csak akkor volt eddig valami ha kivételesen a másiknak volt helye és bementem Bp.-re. Amúgy meg ha a nyugatitól 5 percre lakik sem jön ki senki, mert hiába jövünk be egymásnak, dumálunk tök jót, kb. ha már welness kiszolgálást ajánlok fel sem jönne ki senki, mert nem Bp. akkor már messze van, érte tudok-e menni kocsival...? :D Kocsi nélkül járok be minden nap, és ugyanakkor indulok mint a pesti munkatársaim.
Ez valami pszichológiai dolog? Lassan mintha már senki nem jönne át ha nem a szomszéd házban laksz.
Budapestiként akkor megválaszolom:
Az egész életem, barátaim, mindenem Budapesten van és volt. Soha semmi dolgom nem volt soha az agglomerációban, nincs a komfortzónámban. Ez nem értékítélet, hanem egyszerűen akár hányszor ki kellett mennem vmiért, az szívás volt. (pl esküvők, amiről jusson mindenki haza ahogy akar) Most 30 fele jött el, hogy néhány ismerős végleg kiköltözött az agglomerációba. Ők is verik most magukat, hogy senki sem megy ki hozzájuk. Én azt nem értem, hogy mire számítottak...
Az a "jajjj csak 30 perc", sosem csak 30 perc. A többség még "csak 10 perc" sétára lakik az állomástól, én meg "csak 15 percre" lakom a budapesti állomástól. Tehát 2 óra utazás oda-vissza. Ez emberek akkor utaznak, ha van valami ami miatt megéri. Egy sima kocsma miatt, vagy egy sima vendégséghez a többségnek maradt elég budapesti barátja, ami egyszerűbb. A kerti parti azért működik, mert az ad valami pluszt és viszonylag hosszú idő, tehát megéri a befektetett utazást.
A másik oldalról pedig aki elköltözik, az vállalja, hogy utána ő oldja meg ennek a logisztikáját. Ha szerinted nem sok meg csak 30 perc, akkor semmi gond, továbbra is tudsz találkozni a barátaiddal. Ja hogy este 10-kor megy az utolsó vonat? Hát, ez van. Hiába lakom közelebb Solymárhoz, mint a 11. kerülethez, ha Solymárról este 10 után nincs tömegközlekedés, a 11. kerületből meg folyamatosan mennek az éjszakai buszok.
#18, na pont ezekről beszéltem én is :D
Amúgy közlekedés tényleg nem mindegy.
Vidéken nálunk 15-20 perc volt busszal a belváros. De csak óránként járt a busz, este 7 után meg 2 óránként és 22:40-kor ment az utolsó. Ez eléggé behatárolta az embert.
Budapesten belül pont ezt szeretem, hogy gondoltam egyet, felállok és megyek haza. Este még ott is kell várni éjszakai buszra, de legalább van. De nem az van, hogy mennék már, de még 1 órát ülök mert várni kell a buszt, vonatot.
Dehogy megy 10-kor az utolsó vonat... :D Pont az ilyen mítoszokról beszélek, amik az emberek fejében élnek arról hogy milyen bonyolult 5 kilométerre eljutni Budapest határától. Meg most, hogy ki kell sétálni az állomásig, meg leszállás után a házig, miért Budapesten mindig kapuban rak le a busz? :D Ott is séta+ menetidő, az nem egy extrém Bp-n belül sem hogy kaputól-kapuig egy óra eljutni valahová. Amit tényleg fura lehet megszokni, hogy 15 vagy 30 percenként, késő éjjel óránként van járat.
Az meg a másik, hogy biztos én vagyok (vagy mi vagyunk) rosszul összerakva, de a benti programjaink is vannak olyan jók mint egy kertiparti csak az nem a kertben van. A kapcsolatok meg szerintem a kölcsönösségről szólnak , és ezzel nem egészen tudok egyetérteni hogy ja hát tíz kilométerrel odébb költöztél akkor így jártál. Mármint, nyilván mindenkinek megvan a maga kis élete, rengeteg munka és egyéb teendők ami miatt én tökre megértem ha valakinek egy ilyen utazgatás egyszerűen az idő miatt nem fér bele. Evidens, hogy nem várnám hogy bárki kijön hozzám egy tényleg nehezen megközelíthető helyre. Csak, nem erről van szó. Ha én nap mint nap megteszek egy utat, amit kb. a másiknak is kéne ide, és azt látom hogy nekem egyszerű, meg teszem azt 30-40-50 perc tehát nem egy nagy idő akkor hiába példálózunk extrém dolgokkal akkor sem fogja nekem senki megmagyarázni hogy az márpedig bonyolult, meg két óra vagy három, mert nem. Ha az lenne én szentségelnék a legjobban, hogy minek költöztem ide mert én sem szeretek utazgatni. Csak egyszerűen mintha túlmisztifikálnák az emberek ha ki kell mozdulni a megszokott környezetből, esetleg valami újat kell kipróbálni. És kár volt ezt a kérdésben budapestieknek fogalmazni, mert hát látom hogy az önérzetesebb polgároknak ez már sértő lehet. Egyszerűen azért fogalmaztam így mert csak velük van tapasztalatom, nem ilyen agglomerációs vagy vidéki fújpestes megmondóember vagyok.
Szóval rossz irányba kanyarodott el az egész, tényleg csak azt akartam tudni hogy ha ténylegesen valahova eljutni Pesten kívül ugyanannyi fáradtság mint belül (és maradjunk annál hogy így van) akkor miért előbbit miért nem vállalják be az emberek. A kulcskifejezés meg szerintem az a mondandódból, hogy "nincs a komfortzónámban", a többi csak ezt próbálja észszerűsíteni. És ja, sokan nem szívesen mozdulnak ki a komfortzónából. Tök érthető, ez is, nekem is vannak ilyen dolgaim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!