A tiszta értelmi beállítottság nem tudja boldogsághoz vezetni az embert?

Szeretném hinni hogy a tiszta értelmem vezet az életben és ezáltal boldog vagyok.

Ugyanakkor szükségem van a belső világom megélésére, az érzelmeim kimutatására, a nem anyagi dolgok megismerésére, elfogadására.

Miért ne lehetne boldog az, ki csupán a mérhető, tanult, vagy épp a társadalmi elvárásoknak megfelelően él?

S miért ne lehetne boldog az ki spirituálisan éli az életét?

Vagy ötvözi és így ezáltal teszi kerek egésszé az őt körülvevő világot.

A boldogság az egyénből fakad, ő határozza meg mitől boldog, s mitől nem.

Ha megkérdezed, hogy mit nevezünk értelemnek?

A józan ész, amikor tudatosak vagyunk… tehát ha tudatosan éled az életed, és ilyen beállitottságú vagy akkor lehetsz-e boldog?

Szerintem nem...bár, akkor is lesz aki rávágja, hogy ő boldog..de ezek nem őszinte boldogságok...

Persze. Sőt. Bármi, ami tiszta, végső soron elvisz istenhez.

Engem pont ez vitt el a végső boldogsághoz.

Mindig logikusan gondolkodtam, és fejlesztettem magam. Kizárólag értelmet használtam, kerestem.

Az elmém egyre csak tosztult és emelkedett. Egyre közelebb kerültem magamhoz, egyre jobban írtottam kifelé a betegségeimet. Rátaláltam az érzelmek hatalmas világára, erejére. A szeretet univerzalitására.

Szóval ha nekem nincs tiszta értelem az elején, akkor most sehol se tartanék.

Ehelyett egységben élek, teli hatalmas szeretettel, örömmel, stressz és félelem, és betegségek nélkül.