Mi foglalkoztat titeket mostanában? esetleg történt veletek olyasmi amin sokat gondolkodtok?

Hát... mostanában nagyon figyelem a párokat..

Amióta nézem a K-drámákat, nagyon vágyom arra, hogy egy koreai párom legyen.

Soha nem voltam még kapcsolatban, és ezeket próbálom meg megfigyelni az utcákon, közlekedési eszközökön, hogy mit szoktak csinálni, hogyan és miről beszélgethetnek...

Illetve arról is nagyon sokszor gondolkodtam, hogy hogyan fogom én szembesülni azzal, hogy anyukámnak elmondjam azt, hogy van barátom, ha lenne.

Mostanában az ösztöndíjon jár az agyam (Technikumi képzés).

Márciusban úgy volt, hogy kapok 100 ezret (két hónapnyi emelt ösztöndíjat, kb. 50-50 ezret egy hónapra), csak hogy előtte március elején pont megváltoztatták a jogszabályt, amiről nem szóltak senkinek, és 100 ezer helyett kaptam 24-et.

Most elvileg megint jövő héten kell megjönnie, megint beígérték az emeltet, de tartok tőle, hogy megint csak cseszekednek velünk és kapjuk kb. a negyedét a beígértnek.

Nem az összeggel van a baj, mert legalább kapunk, csak ne áltassák az embereket, és mondják meg kerek perec, hogy mi lesz, ne látatlanba döntsenek a dolgokról. Legalább közöljék, hogy bocsi, nincs rá keret, ez van...

Betegségem -> kiváltó okoknak, lehetséges gyógymódoknak való utánajárás.

Ezen kívül elmélkedés, hogy miként találhatnám meg a nagy Őt (val.szeg nem elmélkedéssel 😅)

Itt vagyok 32 éves anyuka. Most, hogy végre nekiálltam rendesen tanulni, úgy érzem, nem nekem való a tanfolyam, amit csinálok. Egy szakirányból megbuktam, és reménytelen pénzlehúzásnak is érzem az egészet. Gyerek mellett nagyon nehéz tanulni, és sajnos amíg ő nem volt, ellébecoltam az életemet fiatalon. Most meg már nem érzem magam erősnek, kitartónak hozzá, érzem feladom. De akkor vissza kell mennem a betanított munkakörömbe, csomagolgatni, de én ennél többre vagyok képes, tudom... nagyon rossz ez így. A barátaimnak nem merem elmondani, mindenkinek megvan a maga problémája, nem terhelném őket vele.

Ami a legborzasztóbb, visszatért az evészavarom a stressztől. Leadtam 20 kilót, tök ügyes voltam, most meg azon kaptam magam az utóbbi hetekben, hogy megint zabálom a nutellás kenyereket sorban...

Nem tudom mi történik velem, de szánalmas az egész hozzáállásom.

Köszi kérdező, kedves vagy, hogy érdeklődsz. És te min gondolkodsz?

A szakdolgozatom :D

Globálisabb értelemben sokat gondolkodom a tavaszi választásokon is...