Egy diplomával rendelkező ember, elszokta képzelni az életét diploma nélkül, melósként egy építkezésen vagy közmunkán az árkot kaszálva?

Ez milyen bugyuta kérdés?!

Aki "Elképzeli magát egy diplomával jól menő munkával..." az valójában nem elképzeli magát, hanem vágyakozik. Nem mindegy!

Egy diplomás meg miért vágyakozna lefelé?

"Műszakok nélkül, ebédszünettel."

A diplomások jelentős részénél is vannak műszakok, akinél nincs, az meg azt kívánja bárcsak lenne, mert akkor kiszámítható lenne a munkaideje.

Ebédszünete meg a nem diplomásoknak is van.

"Mint tudjuk, ha nem a szülők érvelése akkor a gyerek nagy valószínűséggel nem megy felsőoktatásba, és nem szerez diplomát."

Hatalmas marhaság!

Te hány éves vagy? Tíz?

A szüleim kétkezi munkások. Sőt, az egész családom majdnem. Nem kellett elképzelnem, hogy mit nem akarok: gerincsérvet, érdes kezeket, idegbecsípődést, tűző nap és fagy okozta kérges bőrt, azt, hogy ne legyen semmi másra energiám munka után, hogy roncsként menjek nyugdíjba... És azt sem akartam, hogy választhatok, hogy nincs hétvégém és ünnepnapom, cserébe jól keresek, mint apám építőipari vállalkozóként vagy kulimunkát végzek minimálbérért és még az egészségemmel is fizetek...

Egyrészt ezért döntöttem a szigorúan irodai, de mára otthonról végezhető meló mellett. Nekem az eszem az erősségem, sportolok, de fizikailag sérülékenynek érzem magam. Bár szerintem a legtöbb ember az.

Másrészt meg az a szint, amit szakmával lehet űzni, engem untat. Szeretek gondolkodni, szeretem az összetett, szerteágazó dolgokat. Tök jó megvarrni egy ruhát vagy épp elkészíteni egy bútort, esetleg tetőszerkezetet ácsolni, de nekem ez unalmas. Szeretek kutatni, szeretek kevésbé kézzel fogható és nagyobb horderejű problémákon dolgozni. Azt csinálom, ami a leginkább kimeríti a személyes potenciálom és amiben a leghasznosabb a munkám.

"Elképzeli magát egy diplomával jól menő munkával, öltönnyel, finom parfümökkel. És nagyon jó fizetéssel, Műszakok nélkül, ebédszünettel."

Hát a kérdező sem látott még átlag diplomásokat... :D

Nem azt mondanám, hogy diploma nélkül, hanem hogy valami olyat csinálok, ami szellemileg pihentetőbb.

Én például informatikai területen dolgozom, a kutatás+fejlesztés felé orientálódok. Szigorúan véve analitikus/statisztikus munkakör, de eléggé mindenesek a feladataim. Nem is ez a lényeg. Nagyon szeretem a munkám, tényleg, elégedett vagyok azzal, amit választottam. A szüleim ha valaha akartak volna belőlem diplomát, orvosnak akartak volna, de a családi vállalkozást jobban szorgalmazták, de az a terület nekem egyszerűen nem tetszik. Nem akarom csinálni. Ezt el is fogadták láthatóan...

Viszont megvannak a magam álmai, mint másodállás, mint hobbi, mint vállalkozás. És ezek nem olyan álmok, amihez diploma kell. Például szeretnék menhelyet nyitni, ahol elég különleges struktúrában működne a kutyák gondozása és képzése. Az egész egy más világ lenne a szegényes alapítványi működéshez képest. Lényegében most ehhez gyűjtök tőkét és azon vagyok, hogy tudjam magam függetleníteni a helyhez kötött munkavégzéstől.

Nem nézem le a kétkezi munkát, sőt. De nem szeretnék úgy élni, ahogy azzal tudnék, ha élhetek egyszer így is és ennek érdekében még csak nem is kell olyan munkát végezni, amit nem élvezek. De ebben a szakmában úgy érzem, el fogok érni egy platót, ahol vagy karrierista leszek vagy maradok nagyjából azon a szinten, ahol most vagyok. Ami egyébként nem rossz, de kell mellé más.

És igazából ezt a mást is könnyebb úgy csinálni, hogy megvan, amiből finanszírozhatom.

Korábban gondolkodtam azon, hogy szabóságot nyitok, ahol részben "okos" anyagokból készített alkalmi ruhák készülnének (láttam már erről képeket, csodálatos). De ha csak egy női szabó végzettségem lenne, sosem lenne pénzem még üzletbérléshez sem valószínűleg, csak valaki alá bedolgozni, az meg unalmas, mint a fene.

Szóval ez egy nagyon sokoldalú kérdés... Alapvetően úgy vagyok vele, mint a világ gazdagjai, csak sokkal kisebb léptékekben: van egy csomó csodálatos ötletem, amit szeretnék megvalósulni. Szívesen szereznék hozzá képesítést, de ha azzal kezdtem volna, valószínűleg bennragadok egy alja, unalmas munkakörben, súlyosan alulfizetve és nem lesz semmi az álmaimból. Lehet, hogy így sem, de így legalább megfelelő tőkét tudok szerezni ahhoz, hogy egyáltalán elindítsak valamit, ami alkalmas lehet arra, hogy vállalkozássá nője ki magát, ahol kiváló szakemberek megvalósítják az ötleteimet és ők ezzel szintúgy elégedettek, mint amilyen én leszek azzal, amit teremtettünk. És nyilván, ha nekem van bevételem máshonnan, egy kevésbé profitorientált vállalkozásban szabadabb az alkalmazott is, kevésbé kell kuncsorogni mindenért... Mennyivel szebb már ez.

Késői húszas vagyok, nem tudom még, hogy mit hoz az élet. Lehet, hogy semmi mást nem fogok csinálni, csak azt, amit most. De nem papírokban gondolkodom és nem motivál a gazdaggá válás sem, hanem eszköztárban, célokban. És a kérdés inkább az, hogy ha van egy megálmodott ötletem, a tudást/képesítést szedjem össze hozzá vagy inkább a tőkét, amivel össze tudom szedni azokat is, akik értenek hozzá és bizonyára gyakorlottabbak is.

Néha igen.

Gyárban betanított sori munkát már végeztem az egyetemi éveim alatt, arra néha szoktam gondolni mikor rossz napom van, hogy érezzek egy kis hálát mert lehetne rosszabb is.

Azzal a gondolattal néha eljátszok, hogy egy szakmával vagy egy kreatívabb alkotótevékenységgel (pl. fotózás) milyen lehetne foglalkozni.

Egyébként a szüleim nem diplomás emberek, de ők is irodai dolgozók, öltönyben/kosztümben melóznak és többet keresnek nálam, annyi hogy náluk ehhez kellett vagy 20 év, hogy ilyen szintre felkapaszkodjanak szépen egyesével felfele lépkedve a ranglétrán, sok-sok továbbképzést és tanfolyamot elvégezve. Eljutottak ugyanoda ahova sok diplomás, csak a hosszabb és nehezebb úton. Emiatt számomra a diploma "csak" egy ugródeszka, amivel megspóroltam a több évnyi gályázást hogy felfele jussak. Viszont a "nem diplomás" ember se csak betanított melós vagy szaki lehet.

Egy észrevétel: az ebédszünet nem diplomához kötött.

52. A munkaközi szünet

103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama

a) a hat órát meghaladja, húsz perc,

b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt

perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(Munka törvénykönyve)

Ha visszagondolok, hivatalosan több munkaközi szünet járt nekem amikor a gyárban melóztam a soron, mint most az irodai munkám során. :D