Párkapcsolatban élek 15 éve és van két gyermekem. Szerintetek hogyan tovább?

Csupán felelősség teljes felnőttként viselkedik. Lehet fáj, de ha az ember már nem egy átlagos felelősség mentes fiatal, már nem tehet akár mit. Persze az is lehet, hogy megsértődött. Mindenesetre te a kötelezettségeddel törődj és abban leld meg az elégedettséget. Ha meg gond van a pároddal, menj párterápiára, ne pedig másnak az ölébe.

Persze lehet nyitni is vitát a témában a pároddal a kapcsolat nyitottságát illetően.

(Ma már nem ördögtől való, ha nem vagy monogám. Hazudni viszont továbbra SEM elfogadható.)

;)

Lehet, hogy neki így a legkönnyebb kordában tartani az érzelmeit. Ez nem annyira utálat, inkább úgy tesz, mintha ott sem lennél.

Vagy az van, amit az első válaszoló írt.

Jól teszi. Bele sem kellett volna menni ebbe az egészbe. Ez a mézesmadzag esete így, odaraksz valaki elé mondjuk egy nagyon finomnak tűnő süteményt, aztán amíg hozzákészülődik, hogy eszik belőle, elveszed előle, mondván, hogy felnőtt ember, neki tudnia kell uralkodni a vágyain, micsoda szemét dolog az, hogy megkívánta!!! Ne legyünk már ennyire aszkéták...

Be kellett volna teljesíteni a vágyaitokat, aztán pár dugás után hagyni egymást, csak ha tényleg nagy a szerelem, akkor összejárogatni és kész. Nem kéne ekkora erkölcscsősznek lenni.

Ui.: ha szeretnéd a párod, akkor ez az egész meg sem történt volna, szóval azt aspektusát hagyjuk is.

Teljesen igazad van 8as, de sajnos igaz a mondás, hogy a szerelem öl és nyomorba dönt. Ha nem viszonoznak, akkor szenvedsz, mint az állat, folyamatosan kergetsz egy álmot és tényleg forog a kés a szívedben, mert tudod, hogy hazamegy és egy unott csávó beleürít kedvetlenül a feleségébe, akivel már rég nincsenek jól meg, tehát egy olyan ember kapja meg, aki nem akarja már (annyira biztos nem, mint te), neked meg nem jár.

B verzió, hogy kölcsönösen bejöttök egymásnak, nagyon jól elvagytok, szexeltek, mint a nyulak stb stb, tudja mindenki. Aztán eljönnek a következő pontok, amiben (hát hogy is fogalmazzak) ritkán van pontos egyetértés és sokszor végzetes konfliktusforrás is. Hiszen: válj el, költözz hozzám, én nem akarom/máshogy akarom, többet akarom/kevesebbet akarom stb stb. Aztán ezek a vélt vagy valós sérelmet és konfliktusok szépen lassan kinyírják a kapcsolatot, mert ezekhez már kevés a szerelem és a szex. És sajnos igen, ez a szerelem sorsa.

Amit házasságnak, párkapcsolatnak hívunk, az már egy kölcsönös tiszteleten, szereteten működő anyagi és némi társadalmi nyomásnak megfelelni akaró együttműködés, ami beteljesíti az egyén olyan irányú törekvéseit, hogy elmondhassa a barátainak, a családjának és a munkahelyén, hogy neki házastársa van illetve szintén egyéni törekvés, hogy gyerekei lehetnek. Vannak kivételek természetesen, szó sem róla, de magából a szerelem természetéből kiindulva ez egy borzasztóan kényes és érzékeny dolog és nagyon együtt kell állniuk a csillagoknak.

Még 2 puja -.-"

Felnőtt nő vagy, döntsd el mit akarsz.

(voltam hasonló szituban csak gyerek nem volt mellettem, én nem léptem hanem rendbe hoztuk a kapcsolatunk a párommal)