Más ENFP is érez így?
Sokat szorongok leginkább azon, hogy mit gondolnak mások rólam, és félek, hogy nem kedvelnek eléggé. A legtöbbet olyan társaságokban szorongok, ahol sok a még ismeretlen ember. De én szeretnék feloldódott lenni, úgy, mint amikor azokkal vagyok,akik tudom, hogy szeretnek és elfogadnak. Sok helyen olvasom, hogy az ENFP-k a társaság középpontjai és mindenkivel elsőre megtalálják a közös hangot, de én ezt nem mindig érzem így, pedig szeretném ha így lenne, de főleg az utóbbi időben többet szorongok (talán a kamaszkor miatt?) és ez szerintem visszatart.
És mostanában úgy érzem nem találom magamat, senki sem ért meg, unalmas az iskola meg a tanulás, ami elég gázos, mivel konkrétan ez tölti ki az életemet.
Mit tehetnék ez ellen, hogyan hagyhatnám figyelmen kívül mások (talán általam csak beképzelt) véleményét?
ENFP vagyok, és úgymond leírás szerinti... nem szorongok és bárkivel tudok beszélni bármiről. Tudnék a társaság középpontja lenni, de nem akarok, abból már kinőttem.
Szerintem teljesen normális, hogy kamaszként még nagyon érdekel mások véleménye és van benned szorongás - nyugi, próbálj feloldódni, foglalkozz a barátaiddal.
Másrészt én nem lennék meggyőződve, hogy felnőttként is ENFP leszel, ki tudja még? Most ér egy csomó behatás és tapasztalat az életben.
Igazad van, inkább a barátaimmal törődök, a többi meg majd alakul. Köszi a tanácsot :)
Igen akár lehet, bár én azt olvastam hogy ilyen nem szokott lenni, dehát ki tudja.
Amúgy már kezdek túljtuni ezen az időszakon, és rájöttem hogy meg tudom "gyógyítani"magam...leginkább a sok új élmény, a komfortzónából kilépés segít, és az, hogy rájöttem, a túlgondolás egyáltalán nem segít. Ezek a rossz időszakok nagyon random jönnek, de ezek nélkül a jók sem jönnének létre.
Gondoltam hogy leírom ha valakinek segít.
Utolsó hogy vagy?
Először is, ne aggódj, gondolatban eskü fogom a kezed! *-*
Én is kezdetben, mikor még nem tudtam magam kiismerni, nagyon függtem attól, hogy az emberek mit gondolhatnak rólam és nagyon kellemetlen volt bármit is csinálnom. De rá kellett ébrednem, hogy ezzel csak magamat terhelem feleslegesen, ha mások figyelme/elismerése után loholok.
Szerintem gondold át fejben, hogy mi vidítana fel, kapcsold ki magad, találj minden kis hülyeségben komédiát (lol, ez az életem XDD) és kérlek, ne bántsd magad feleslegesen: én is ezt tettem régen, és most hogy nem gondolok túl mindent, sokkal könnyebb az életem, konkrétan gondolatban a Kékesen iszom a kis boromat mindennap XD. Találd meg azt, amit szeretnél az élettől, és vedd elő azt az optimizmust az ENFP zsebből ❤️
#8, köszönöm, sokat jelent, már szorítom is a kezed :)). Kezdek ráébredni arra, amiről beszélsz, és nyilván sokkal egyszerűbbnek tűnik leírva, mint élőben elengedni a berögzült gondolatokat. De amúgy visszaolvasva most már teljesen túljutottam azon az időszakon (nem mondom, hogy nem tér még vissza, elég kiszámíthatatlanok az egzisztenciális válságaim xd). Nyilván vannak bennem még olyasmi gondolatok, de most már teljesen más problémáim lettek hirtelen, és túl sok dolgom, hogy legyen időm megoldani őket...Nem értem miért van ennyi bajom, ne kérdezzétek
Na szóval az a lényeg, hogy most már jobban érzem magam ahhoz az állapothoz képest, amiben ezt a kérdést írtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!