Vajon mit kereshet, miért kutakodik?
Anyám néha-néha kutakodik a szobámban, de ötletem sincs hogy miért. Egyik nap az egyik polcot rámolja ki (kb 10 könyv van ott és olyanok amik biztosan nem érdeklik régi tankönyvek, szakmai könyvek pl), másik nap egy dobozt amiben tollak, írószerek, számológép és hasonlók vannak, harmadik alkalommal pedig egy dobozt amiben mindenféle kacat van évekkel ezelőttről. Mindig vissza pakol maga után, de apró nyomokat hagy pl két könyvet fordított sorrendben tesz vissza, nem zárja rá rendesen a doboz fedelét és hasonló nagyon apró de látható jelet hagy maga után, például volt hogy illatosító egyik polcról át került egy másik polcra míg nem voltam itthon. És biztosan nem céltudatosan keres valamit mert pl ha valami kellene amire szüksége van akkor szólna hogy kellene neki ez-az. És semmi rejtegetnivalóm nincs és ezt ő is tudja. Ugyanakkor anyámnak vannak különös de megmagyarázhatatlan szokásai, "bogarai", gyakran van olyan ha épp nem dolgozik és unja magát akkor kényszeresen pakol vagy hasonló.
Ötletek, hogy miért kutakodik vagy mit csinálhat a szobámban? Persze volt többször hogy rá kérdeztem hogy keresett-e valamit hogy mi kellett volna neki de ő tagadja hogy ő bizony semmit sem keresett, szerinte senki sem volt a szobámban.
Valaki volt már hasonló szituban? És ott miért csinálta?
"vannak különös de megmagyarázhatatlan szokásai, "bogarai""
Tudom hogy nyers ilyet mondani, de lehet hogy kezd bekattanni.
Ilyet akkor szoktak csinálni, ha azt érzik, a gyerekük lelkileg messze van tőlük, keveset beszélgetnek, napok telnek el úgy, hogy a gyerek épp csak köszön.
Ronda dolog kutakodni, sosem tenném, csak azt akarom mondani, lehet csak "meg akar ismerni", mert nem osztasz meg vele infót a kis dolgaidról. Nem azt mondom oszd meg minden titkod, de alap infókat mondhatnál néha neki a suliról,barátaidról stb.
Anya vagyok, próbálok anyafejjel gondolkodni.
Évekkel ezelőtt ez mindennapos volt, most már felnőtt vagyok. Nekem sem volt különösebb rejtegetnivalóm, de akkor is rosszul érintett, hogy a személyes holmijaim között kotorászik. Mindig, amikor ültem az iskolában, már előre idegeskedtem, mit fog kirámolni, mire hazaérek. Amikor rákérdeztem, annyi volt mindig a válasz, hogy csak rendet raktam. Folyamatos volt a veszekedés emiatt, én nem kértem tőle, hogy rakjon rendet, ne nyúljon a cuccaimhoz, ha nem vagyok ott. Olyan is előfordult, hogy kidobálta, ami szerinte szemét, de számomra fontos, mert érzelmileg kötődöm hozzá.
Azóta is kialakult bennem egy ilyen furcsa "fóbia", mindig szem előtt tartom a cuccaimat, a táskáimat lezárom és letakarom, bárhol vagyok. Ha látom, hogy valaki hozzáér a táskáimhoz, cuccaimhoz, mindig egy ilyen furcsa idegesség jön rám, meg a fiókjaimat is szeretem magam kinyitni. Biztos vagyok benne, hogy ez ennek a következménye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!