Ez a két tett hogy viszonyul egymáshoz a te erkölcsöd szerint?

Nincs bajom sem a gyerekkel, sem az állattal, amíg nem telepszik rám.

De én sem hagyok semmit élősködni magamban. Az embrió egyenértékű a szememben a bélféreggel, a tetűvel és a kullanccsal. Nem kezdem el őket irtani, de ha bármelyik megtapad bennem, kifüstölöm az fix. Mindenki maradjon életben anélkül, hogy egy percig is engem szipolyozna. Akinek nem megy az így járt.

Ha úgy szaporodnánk, mint a halak, akkor nem akarnék abortuszt, de én nem fogok belet ereszteni 9 hónapon keresztül az fix.

13

Már vártam, hogy idefosd ezt a retket. Anyám akart engem, tervezett engem. Ő akkor érzett volna így, ha el kellett volna vetetnie. Ez a hatalmas különbség. De ha így érzett volna, nem erdekelne az sem, inkább meghalok, minthogy valakinek tönkretegyem az életét, álmait a születésemmel.

Az abortuszt elfogadom, az állat megölését nem.

Hozzáteszem, az "állat-abortuszt"(??) is elfogadom, előfordult hogy általam befogadott cica már vemhes volt, az állatorvos pedig mindta hogy ez nem akadály az ivartalanításhoz, beleegyeztem.

Szerintem ez nem feltéltenül állatvédelem kérdése, egyszerűen más egy fejlődő sejthalmaz, mint egy már világra jött érző lény. Előbb fogadom el az abortuszt, mint a gyerekverést pl.

#13

Édesanyám kedvenc színe a piros, szereti a kombi autókat és utálja a focit. Kötelező ezekben is ugyanúgy gondolkoznom ahogy neki? Vagy csak a gyerekvállalás terén?

Az megvan, hogy a gyerek egy önálló személy, akinek lehet más véleménye, életcélja mint a szüleinek?

Nagy gyerekpártinak állítják be magukat sokan, miközben nem tartják többre a gyerekeket anyu pótkerekénél és/vagy másolatánál. :D

Azt sem tudom hanyas vagy, 14, 15 vagy 17:

Nem értem a logikai összefüggést, hogy hogy jön ez ahhoz, ahogy te nyilatkoztál a várandóssággal kapcsolatban, de igazából mindegy is. A fogyatékos agyammal úgysem tudom felfogni :)

13 voltam