Mekkora lottónyeremény után nem dolgoznál semmit sem?

Tovább dolgoznék, mert szeretném minél tovább a társadalom számára hasznosnak tudni magam és emberekkel is komunikálok a munka közben. Az emberek jelentős hányadánál attól a ponttól kezdődően gyorsul fel jelentősen a leépülés folyamata, amikortól már nem érzi magát hasznosnak, ill. tehernek érzi a környezete számára a létét. Az anyagi biztonság jó dolog, de nem örök! Jöhet olyan belpolitikai fordulat is, amikor egyik pillanatról a másikra tömegesen semmizhetnek ki embereket a hatalomra kerülők vagy egy erőszakos megmozdulás sorozatból nyertesként kikerülő társulat.

1 milliárd már jól kamatozik állampapírban.

nem hagynám abba a munkát, de csak féllásban folytatnám

5. nekem javulna, mivel így még edzésre sincs időm eljárni, futni este meg már energiám xd.

600 millió. Tevékenykednék, de nem dolgoznék alkalmazottként.

Befektetném. Alapból vennék belőle vagy 3 lakást, amit kiadnék albérletbe. ha mindegyik 140e már akkor keresek 420e Ft-t egy hónapban. Dolgozni ugyanúgy dolgoznék, de lehet jóval kevesebbet, meg nem aggódnék azon ha fel kell mondanom egy hülye főnök/kolléga miatt, mert tudnám, hogy megtehetem.

1 milliárd. Vennék két éttermet ahonnan dőlne a lóvé, fix hogy nem kéne utána dolgozzak soha. Többit elbuliznám, csajoznám, innám, drogoznám, utaznám stb stb.. Mondjuk most is ezt csinálom XXd

Hát az EuroJackpot után lehet, hogy megfontolnám :D De ilyen kis mezei párszázmilliók után még dolgoznék. Talán csak részmunkaidőben, de akkor is. A munkámat ugyan nem szeretem, de a kollégáimat nagyon, és nekem szükségem van erre a fajta, valahol "korlátozott" szociális közegre is. Most másfél évig itthonról dolgoztam, nagyon hiányzott, hogy végre ismét emberek közé kerüljek. Ha milliárdos lennék sem lenne több szabadon mozgósítható barátom, ismerősöm, akikkel viszonylagos rendszerességgel összefutnánk, plusz nekem hiányozna ez a fajta rend az életemből, amivel egy munkahely jár (ez meg akkor derült ki, mikor GYED-en voltam a gyerekkel. Megőrültem tőle, hogy minden egyes nap pontosan ugyanolyan, a szombat és a kedd semmiben sem különbözött egymástól, és ez iszonyú hamar kikészített). Szóval én tényleg csak akkor mondanék fel, ha már tényleg totálisan hülyeség lenne dolgozni. Vagy igazából lehet, még akkor sem, hanem akkor dolgoznék valami hobbi-munkát, elmennék tanárnak vagy valami hasonló. Esetleg alapítanék egy céget vagy alapítványt. Mindenesetre tuti, hogy nem habzsidőzsiznék Bora-Borán életem végéig, mert azt is megunja az ember egy idő után. Én legalábbis megunnám. Idővel. De nyilván elmennék azért oda is :D