Mennyire érték manapság ha introvertált egy férfi?

Nekem azért nem jön be, mert én is ilyen vagyok és szeretek egyedül lenni itthon.

Az nem valami izgalmas hogy mindketten otthon kerülgetjük egymást. Egy extrovertáltabb ember amúgy jó hatással van rám, jobban kinozdulok. Élvezem a kinti programokat is, csak magamtól nehezen indulok el. Egy extrovertált megadja a kezdő sebességet.

20 évesen korodbelinek számítok?

Én is szeretek egyedül lenni néha, játszani, zenét hallgatni, vagy olvasni, de ahogy #1 írja, ez így annyira nem izgalmas, hogy mindketten otthon gubbasztunk. Persze nem mondom hogy otthon nem lehet ketten elütni az időt játékkal vagy akármivel, de én is inkább elmennék mondjuk sétálni, minthogy otthon legyek egész nap.

#2

Introvertált nem feltétlen jelenti azt hogy egész nap otthon ül. A kérdező lehet, hogy így tesz, nincs is ezzel baj.

Jellemzője inkább az hogy befele forduló, kisebb szociális köre van de az mélyebb, megfontoltabb és bizonytalanságot mutat az idegenek felé, amit nehéz megváltoztatni, mélyebb ismeretség szükséges hozzá.

Én is hasonlónak tartom magam, de én például egyedül hosszú, órákig tartó sétákra járok, hogy a nap nehézségeit így pihenjem ki vagy ha valami bánt inkább elmegyek 'gondolkodni' egy séta közben mint felrobbanni.

Tehát ha csak a kimozdulással van a probléma, akkor az személyfüggő és nem introvertáltság miatt van...

A párom is ilyen,én is ilyen vagyok.Kell néha az,hogy egyedül legyek.Akkor is,ha ott van velem egy légtérben,szeretem a saját dolgaimat csináltatni,és ő is.

Én rajzolok,ő játszik éjszaka,nappal a gyerkőcre neki pedig munkára megy el az ideje nagy része.

De persze ez nem jelenti,hogy ne lennénk együtt vagy ne szeretnénk egymást,ne lennének romantikus pillanataink,vagy ne ülnénk le együtt is csinálni valamit.

Csak kell az a ténylegesen én idő,amikor csak egyedül csinálok valamit.

Mi már 7 éve vagyunk együtt,én most leszek 23.(én vagyok a páros nőstény fele)

Mi sem járunk nagyon ki,akkor is ha muszáj.Bolt,játszótér a kicsivel,vásárlás vagy valamilyen ügyintézés.Azon túl csak otthon vagyunk,és ez nekünk meg is felelt mindig is.Bulizni együtt sem jártunk nemhogy külön.Ránk illik azthiszem az összenőtt jelző,de valahol mégis szeretünk egyedül is lenni a fészken belül is.:D

Számomra nem érték egy ilyen gondolkodás és életvitel, írom ezt sértő szándék nélkül.

Kifejezetten extrovertált vagyok. A munkám során rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba, lételemem a barátkozás és hogy új embereket, kultúrákat és nézőpontokat ismerjek meg, emiatt például sokat is utazunk a párommal, de gyakran munkaügyben. A barátnőimmel is legalább hetente összeülünk, nekem az ilyen találkozások nagyon fontosak.

A barátom hasonló jellem. Számára is fontos, hogy sokat legyen a barátaival, bár én élvezem az elsőbbséget. Nagyon szeretünk programokra eljárni, hol valamelyik baráti körünkkel, hol ketten. A program pedig hol csillagles, hol színház, hol koncert, hol kemping, hol múzeum, hol utazás, gondolom érted. Mondhatni a Carpe Diem filozófiát követjük.

Ellenben nekem is vannak egyszemélyes hobbijaim, ahogy a barátomnak is, ezek mindkettőnk esetében művészeti ágak. Ezek alapján is szerzünk új barátokat, ismerősöket, de az alkotás folyamata (ami gyakran napi több óra) az egyedül zajlik. Néha órákig csak szomszédos szobákban alkotunk, majd lefekszünk egymással, összebújunk és alszunk.

Nekem mindig is fontos volt, hogy a leendő partneremnek hozzám hasonlóan "mindenre" legyen igénye. Nem bírnék együtt lenni olyannal, aki minden este eljár bulizni (tőlem a szórakozóhelyek világa nagyon távol áll), de olyannal se, aki legszívesebben otthon ül és nincs sok szociális kötődése.

A te, ahogyan más, gondolkodásával, életvezetésével sincs baj, csak olyan partnert kell találni, akinek hasonló vágyai vannak.

26/N

Nem tudom, hol találhatnál hozzád illő nőt, leginkább úgy, mint én a páromat: véletlenül. 😃😅 Esetleg ismerősök ismerősei között.

Egyébként én 23 vagyok, és inkább introvertált. Szeretek olvasni (ami alatt jól esik zenét hallgatni, legyen az klasszikus hegedű, zongora, vagy bármi relaxációs), kisebb sétákat tenni, cicákat simogatni, ölbe venni. 😅

Én is egyedül tudok igazán feltöltődni, de néha szükségem van a társaságra is. Kevesebb, mélyebb barátságot kötöttem, kötök. És így érzem jól magam. 😊

Én is szeretek itthon lenni, elvonulni, de nekem pont ez az "érték" nézőpont nem tetszett soha. Akárhány introvertált blogot, csoportot, stb. olvastam, mindig kiemelték, hogy mennyivel értékesebbek vagyunk, amiért mi nem bulikázunk, hanem szépen otthon ülünk, olvasunk.

Pedig az az igazság, hogy egyik sem értékesebb a másiknál. Nem biztos, hogy egy extrovertált buta és felszínes, ahogy az sem biztos, hogy egy introvertált antiszociális és félénk.