"Mindenkinek megvan a keresztje"...?

Neurodivergens vagyok (Asperger és talán ADHD).

Toxikus idősebb testvérem van.

Nagyon sok bajom van magammal és másokkal, sok rossz epizódom van az életemben, rengeteget szorongok nap, mint nap, nehezen bocsátok meg embereknek, ilyesmik.

Nem megy a kegyes hazugság és magam megjátszása, akkor sem, ha muszáj lenne, így akaratomon kívül megbántok másokat, illetve nagyon utálom, hogy ennek ellenére "barátságosnak és aranyosnak tűnök", emiatt nem szimpatikus emberek közelítenek meg. pl kéregetők, rosszabb féle romák, bunkók, incelek, súlyosabb fogyatékkal élők, tipikus "fiatalszidó idősek"

Nagyon szeretem a gyerekeket, de lehet alkalmatlan vagyok rá testileg (teljesen össze-vissza menstruálok, 20 évesen) meg talán mentálisan is. Szeretném jobban csinálni, mint a szüleim és őszintén szólva eléggé félek, hogy olyan férfi mellett találom majd magam, mint amilyenek a családomban lévők (nemtörődöm, hideg, hímsoviniszta, borzalmasan lusta, lekezelő, hűtlen...stb), így eléggé félek ettől a kérdéstől