Miért úgy alakul az emberek élete, hogy vagy iskolában vannak, vagy dolgoznak, vagy pici gyerekkel vannak otthon, olyan nincs, hogy néhány évet csak úgy elvannak?

Szerintem nem normális ez a mókuskerék. Még alig tudsz magadról, de már ovi, reggel kelni péntekig, kötelezettség már az is, aztán egyből iskola, gimi, onnan tanfolytam/szakma/egyetem, sokan már diákmunkáznak is, onnan irány a munkaerőpiac, teljesíteni kell, megfelelni, valamit felépíteni, jó lenne családot is összehozni, autó, saját ház, továbbképzés a munkahelyen stbstbstb

Ez olyan őrületnek tűnik nekem.

Nem járna az embereknke legalább pár olyan év, mikor úgy élvezhetik az életet, hogy nem munkálkodnak valamin feszített tempóban? Mikor nem kell korán kelni, nem csörög a vekker, nem sietsz munkába, hanem elkávézgatsz reggel a városban, sétálgatsz, akkor fekszel amikor akarsz stb. Mindemellett éhen sem halsz, van hol laknod, van pénzed programokra.