Miért veszik sokszor annyira nehezen tudomásul a cigányok, ha valaki nem tud/ nem kíván adakozni nekik?

Mert nem vagy elég határozott. Én már akkor mondom hogy nem, amikor még meg sem szólal és az esetek többségében ott is hagynak azonnal.

Tegnapelőtt találkoztam egy értetlenkedő versenyzővel, de mondtam neki, hogy ha nem húz el a francba, akkor áthajtok rajta a kocsival.

Mert arra játszanak, hogy ha elég sokáig, elég pofátlanul nyaggatnak, akkor beadod a derekad, és előveszed a dugipénzt, csak hagyjanak már békén.

Én hasonló vagyok a ketteshez. Félbeszakítom a mondatot egy nemmel, aztán a következő mondatot is egy emelt hangú nemmel. Esetleg még vakkantok egy sort, hogy "miért nem hagy békén az utcán?!". Láthatóan pipa vagyok, nem tűnök meggyőzhetőnek, ezért feladják.

Ha vicces-vidám kedvemben vagyok, előfordul hogy azt mondom a zokniárus asszonynak, hogy "köszönöm, már van rajtam". Ha ettől még nem akad meg neki a fogaskerék, akkor azzal érvel, hogy nem mostanra, hanem máskorra vegyek tőle zoknit, én pedig közlöm, hogy mindig ez van rajtam, le sem szoktam venni.

Mostanában vannak, akik "ingyen" akarják tukmálni a zoknit, mert " ők már mennek haza, és nem akarják magukkal vinni" vagy ilyesmi dumával (ha elveszed, neked esnek, hogy mégis adjál érte valamit). Ilyenkor nyilván próbálnak nagyon nagylelkűnek és kedvesnek mutatkozni, mint akik csupa szívjóságból adnák oda a zoknit. Nekik nagyon mosolyogva, nagyon kedvesen szoktam mondani, hogy "nem kell, köszönöm, ingyen sem kell, tényleg nem kell", és élvezem hogy kínlódnak, legalább addig sem húznak le mást. Ők annyira nem is kitartóak, mert ha végre sikerülne átadniuk a zoknit, még ki tudja meddig kéne nyaggatniuk a pénzért, így 5-6 mondatváltás után otthagynak.