Aki szegény, az csúnya és gonosz?

Nem, de a kérdés jogos és korrekt, mert épp ezt a területet sok tabu és hallgatás fedi Magyarországon. Helytelen dolog lenne a kérdést kigúnyolni.

Hazánkban nemcsak a szegénység van jelen, hanem a mélyszegénység is.

A mélyszegénység az vagy hajléktalnsággal jár együtt -- a régi NDK és a régi szocialista magyarországi óriási állami lakásépítései már nem léteznek -- vagy pedig zsúfolt nyomortelepeken való éléssel.

Utóbbi helyeken egyes családoknál az életet átszövi a családon belüli erőszak. Nem azért, mintha a mélyszegény életet élő emberek gonoszabbak lennének, hanem azért, mert kiszolgáltatottabbak az emberek, és ilyen közegben egyetlen kegyetlen ember is több ember életét tudja megkeseríteni (nincs személyes tér, átláthatatlanok a személyes és anyagi függőségi viszonyok, kevés idő marad a gyerekek számára stb.). Elvileg a Belvárosban sincs több gonosz ember a genetikai kódoltság szempontjából, de ahol az emberek jóléltben élnek, nagyobb személyes terekkel, függetlenebb, áltláthatóbb viszonyokkal, ott nagyjából minden gonosz ember csak saját maga számára tud gonosz lenni, láthatatlanul beolvadnak, nem nagyon vesszük észre azt a 2-3%-ot. A cigánytelepen sincs alapból több 2-3% gonosz embernél, de ott azok hamar maffiozokká növik ki magukat - ha nem máshogy, hát legalább saját csaldjukon belül, és pokollá változtatják a ,,sodródók'' életét is. De még ha ezt nem is vesszük, a teljes nélkülözés enélkül is embertelen helyzetekhez vezet. aztán jön a nemzedékváltás, és a probléma bebetonozódik.

A mélyszegény telepeken sok család élete csúnyává válik, és ha még ehhez képest is plusz balszerencséjük is van - olyan családfőt, csikcskatartót, uzsorást fognak ki --, akkor még állandó erőszakban és félelemben is kell felnevelkedniük.

Ez mindeddig csak sima mechanikus következmény, a lényeg most jön. Mennyi rokonszenv övezi ezeket az embereket a társadalom részéről? Szinte csak ellenszenv. És itt még csak nem is az elfogadásra gondolok. Azt értem, hogy nem az átlagember dolga, hogy olyan súlyos hiányosságokat saját erejéből pótoljon, amihez egész szakembergárda együttes megfeszített ereje is csak épp hogy elég lenne.

De az már baj, hogy a ,,normális'' társadalomban nem alakult ki olyan igény, hogy a politikát ,,rászorítsa'' arra, hogy legalább hosszú távon számoljuk fel a mélyszegénységnek legalább a legdurvább formáit. A választók által adott nyomás inkább adócsökkentés felé hajtja a politikusokat, viszont a legalább 30 (inkább 40) éve elhanyagolt mélyszegénység felszámolása gigászi állami ráfordításokat igényelne. Pl. a lakhatási szegénység felszámolására talán a 70-es évek NDK-jában létezett utoljára normális lakáspolitika (illetve valamivel kisebb mértékben az ugyanezen kori Magyaroszágon).

A 90-es években el lett engedve magának a hajléktalnságnak a létezése (félig burkoltan előtte is létezett, de 90-ben egyfajta bevallott teljes ,,elengedése'' történt meg a problémának). Nagyjából a mélyszegénység egyéb formái is ekkor lettek teljesen szabadon engedve. Ezek a súlyos problémák a diktatúrák idején is léteztek, de akkor létezett egy gigászi nagy ,,lélegeztetőgép'', amely részben elfedte, de részben bizonyos mértékig kezelte is ezt a problémakört. Azóta viszont kialakult a nemzedéről nemzedékre öröklődő, teljesen beláthatatlan méretű mélyszegénységnek az a fomája, amit ma ismerünk. Ez tulajdonképpen egyfajta ,,nemzedéki adósság''.

(FOLYTATÁS)

A kérdére válaszolva: igen, a kifejezetten MÉLYszegény tömeg mint tömeg általában csúnya, gonosz, dehumanizált tömegként van kezelve a ,,normális'' társadalom részéről, ennek bebizonyításához elég néhány Youtube videó kommentjeit nézni, amely igazi mélyebb gettókról amatőr életkép-felvételeket mutat be.

Ez azonban valószínűleg egy időtávlati vakság. A mélyszegények nem gonoszok és nem csúnyák abban az értelemben, ahogy a közvélekedésből látszanának. A videókon látható lumpen tömeg nagyrésze inkább afféle ,,sodródó'' ember -- a leszakadások oka inkább történelmi, ami elvileg visszafordítható lenne. Sajnos az aggresszivebb uzsorás vagy verőember, verőgyerek része egy külön téma, de ezeken túl a legtöbb ember nem élne így ezeken a telepeken, ha olyan lenne a nagytársadalmi közeg, amibe bele tudnának kapaszkodni.

Kellene pl. valami nagy állami bérlakásprogram legalább a 70-es 80-as évek terjedelmében, ezentúl meg valami és egyszerű, olyan fajta munka is kellene, amiket akár beteg emberek is tudnának végezni, úgy, hogy mellette még a családi, személyes vagy pszichológiai problémáik rendebtételére is legyen idő. Sok ember beteg, testileg vagy lelkileg, nekik lehetne valami könnyebb, és nem is túl monoton kerti munkát adni stb. Ezt még a szocializmus idején sem volt normálisan megoldva, bár akkor legalábbis formailag léteztek akkor még olyan keretek, amelyek között elvileg ez kezelhető lett volna (téeszek, panelprogramok). M ezeknél esetleg specializáltabb formákra lenne szükség, de akár így, akár úgy, mindenképp nagy szakember- és tudás erőforrás kellene hozzá, és sok anyagi forrás.

Ma nyilván gigantikus nagy összegekbe kerüne mindez, piaci alapon a dolog szóba se jönne, értelmes nagypolitikai és állami szándékot igényelne, valószínűleg okozna is egy bizonyos ,,bérfeszültséget'' is a magyar tásadalomban. Hosszú távon, talán olyan húszéves távon viszont behozná az árát, mert megtörne a mélyszegénység generációról generációra újratermelődő ördögi köre.