Szakítsak, ha úgy érzem nem vagyok elég jó a lányhoz?

Rendben, elmesélem. Általában heti egyszer jártam, 15 éves koromtól kezdve. Az első pszichológusom egy frissen diplomázott fiatal csaj volt, akihez maximum 6 hónapig jártam. Rengeteget időztünk az alapok feltérképezésén és a hihetetlen mennyiségű szorongásom sem segített. Akkoriban annyira durva volt, hogy megszólalni is alig bírtam (így belegondolva hihetetlen mód fejlődtem), a beszéd nagyrészét ő végezte, és nemigazán jutottunk semerre. Végül kapott egy nagy lehetőséget Pesten, így elváltak az útjaink és nem jött a helyére senki (az elkövetkező x időszakban).

Nem volt iskolapszichológusunk a gimiben, azonban az osztályfőnököm javasolt egyet az általánosiskolában. A probléma itt az volt, hogy ő kisgyerekekre szakosodott, valamint az én Borderline személyiségzavarom egy bonyolult és nehezen kezelhető betegség. A legjobb tudása szerint mindent elkövetett, hosszú ideig jártam hozzá, azonban a végén belátta, hogy az állapotom meghaladja a képességeit, ezért befejezte velem a terápiát. (Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon személyes titkokat osztott meg velem és úgy éreztem többet lát bennem, mint a páciense. Szerintem ezt ő is belátta és jobb volt véget vetni a dolognak.)

Ezt követően a környéken nem volt egyéb lehetőségem. Hónapok teltek el és a depresszióm egyre csak nőtt, míg egy új terapeutához el nem kezdtem járni egy kórházba. Ééés... az volt a legrosszabb. Kéthetente, de volt hogy egy hónap is eltelt egy-egy ülés között. Valamint egy "terápia" fél óráig tartott - amihez 3 órát kellett utaznom oda és 3-mat vissza. A nő idősebb fajta volt, azonban a kevés idő alatt (korábban egyórás terápiáim voltak), valamint a nő hozzáállása miatt az egész elvesztegetett idő, pénz és energia volt. Gyakorlatilag ugyanazokat a köröket futottuk le minden alkalommal, ugyanazokat ismételgette és javarészt a saját gyerekeiről beszélt meg, hogy milyen elfuserált a mai generáció. Semmilyen tényleges terápiába nem kezdtünk bele. Egyébként ez volt az az időszak, amikor pszichiáterhez is elkezdtem járni, azaz gyógyszereket szedni.

A professzionizmus hiánya vagy nemtörődömség, valamint az erős nyugtatók csak rontottak a helyzeten. Vagdostam magam, öngyilkos gondolataim voltak és próbálkoztam is.

Nem emlékszem pontosan mikor, de valószínüleg az első öngyilkossági kísérletem után hagytam ott azt a pszichológust. Ekkor egy hetet gyermekpszichiátrián töltöttem.

Valamennyi idő után a közelben feltűnt egy új terapeuta, akihez iskola után tudtam járni (heti 1-2 alkalommal). Ő volt az első (és eddig egyetlen) férfi pszchológusom. Ekkoriban ha jól emlékszem már 18 voltam. Őt tartom a legjobbnak azok közül akikkel dolgom volt, úgy érzem haladtunk valamerre és volt konkrét terve és iránya velem.

A magánéletemben azonban csak romlottak a dolgok (anyám terrorja, magány, összetört szív, tönkrement barátságok, viszonzatlan szerelemek). Újabb kísérletet próbáltam, amit csodával határos módon megúsztam maradandó károsodás nélkül, azonban pszichiátriába zártak pár hétre. Mivel ez már a második volt, ezért fokozott figyelmet kaptam, nehogy újra elkövessem. Itt diagnosztizáltak klinikai depresszió mellett borderline-nal. Miután kikerültem nyakamon volt az érettségi. Nem jártam többé terápiára, nem szedtem gyógyszereket.

Érettségi után nem volt szüleimnek pénze a továbbtanulásomra, így munkába álltam. Három évig csak dolgoztam, kábítószereztem, ittam és heverésztem.

Az iskolából való kiszakadás és otthonról elköltözés azt kell mondjam többet segített, mint akármelyik pszichiáterem, leküzdöttem a depressziót és megtanultam egész jól kezelni a személyiségzavaromat. Persze ma is gondot jelentenek egyes social szituációk, de azt kell mondjam normális életet élek. Pár hónapja mint a kérdésben írtam már barátnőm is van :)

A lelki sérüléseim miatt rengeteget kételkedem magamban, nehéz bíznom másokban, Benne, vagy hogy egyáltalán méltó vagyok-e a szeretetre. Különösen nehéz számomra elhinni, hogy valaki képes engem annyira szeretni, mint ez a lány. Ezért amúgy szeretnék még valamikor egy új terápiát elkezdeni.