Elegem van a rosszindulatból, az utálatból, az emberi viselkedésből. El szeretnék költözni egy erdő közepére, távol mindentől és mindenkitől. Ki tart velem?

Ha az erdő közepére költözöl akkor nem lesz vezetékes vízed, elektromos áramod (neted és tv-d sem lesz), nem lesz gázfűtésed...

Jól meggondoltad te ezt a nomád életet? Javaslom, hogy menj el egy pár napos nomád táborba és rájössz, hogy amit akarsz az jó vagy sem neked.

Éltem 7 évig külföldön, abból az utolsó 2-3 év magyaroktól távol volt csak a helyiekkel

Mondanom sem kell, baromira bezárkóztam a saját magam burkába, nagyon fárasztó volt, hogy nem tudtam beszélgetni senkivel hosszabb távon, nem tudtam semmi kapcsolatot kialakítani ami túl megy a felületességen

Habár most is a covid miatt otthon vagyok sokat és baromi magányos, szociális kézség degradálódáson megyek keresztül, és sok hülyeség ért már az emberekkel

Ez a tök egyedül élés nekem erős, pedig ilyen gondolataim voltak, de egy idő után nem bírnád

Ha max nagyon úgy érzed akkor menj el szerzetesnek egy pár hónapra, de szerintem az is erős lenne

Én is nagyon hasonlóan érzek a kérdezővel,az utóbbi időben nagyon elfajult ez a dolog itt Magyarországon. Mindenki próbálja lenyomni vagy visszahúzni a másikat, mindenki irigy, rosszindulatú, ha nekem nem jó akkor másnak se legyen. Meg amikor bemegyek egy Aldiba vásárolni és azt érzem hogy az állatkertben vagyok. Egyik üvöltözik a másiknak 2 sorral odébb, feltűnősködnek, nem tudnak viselkedni, mindenki fellök, mindig én húzódom le, én megyek alrébb, én figyelek a másikra. Ha szólok vagy finoman kérem meg erre vagy arra akkor egyből megy az anyázás meg a mit képzelek?

Igazából rengeteg embertől hallom a környezetemben ezt a dolgot, mindenki menekülni akar, mindenki antiszociális, mindenki erdő közepére vágyik lassan... Csak aztán elég elgondolkodtató hogy igazából nem "mi" csináljuk ezt az egészet? Hiszen itt nem 10 emberről van szó hanem az egész magyar népről. Általánosságban abszolút elmondhatóak ezek a dolgok rólunk sajnos.

Tudom persze én is kedves vagyok meg én nem beszélem ki a másikat és próbálok segíteni, nem vagyok rosszindulatú... Valahogy mindenki ezt gondolja magáról és mégis itt tartunk ahol.

Nyílván a karantén is közrejátszott hogy még feszültebb legyen mindenki.

Nem tudom hova tud még fajulni ez...