Mit gondolnak az emberek akik folyamatosan a másikkal foglalkoznak?

Amúgy oké, tiszteljük a másik magánéletét, csak rohadt irritáló az, amikor valaki adja a nagy "én vagyok a valaki" embert a munkahelyén vagy igazából bárhol, de esetlegesen a magánélete egy nagy hulladék és az egész egy vetítés, amit előad magáról.

Ilyenkor az ember zsebében nyílik a bicska és igenis kibeszéli a másikat, hogy mégis mit képzel magáról az ilyen.

Emberi tulajdonság, amit az irigység kicsinyesség vagy a magánélet egyhangúsága hoz ki az emberekből. Azzal hogy más életével foglalkoznak, egy pillanatra elszakadnak a saját problémáiktól.

Nem láttad régebben mennyi idős néni ült kint a padokon, vagy figyelt az ablakból? Persze ha falusi vagy egyáltalán. De ugyanez a dolog panelban is megfigyelhető.

Az emberek szeretnek más dolgaival foglalkozni, rávilágítani a hiányosságaira, hogy ezzel magukat kvázi jobbnak tüntessék fel.

Van és lesz is ilyen embertípus dögivel.

Közmunkában dolgoztam- lényegtelen hogy miért- de olyan fokú áskálódást, kibeszélést, pletykálást ami ott folyt, egyetlen szappanoperában sem láttam még, pedig a 90-es években az összes nagy szériával képben voltam. :D Mondanám hogy ez valahogy talán az IQ- val is összefügg, de nem akarok ilyen messze menni, vagy megbántani a munka világának a perifériáján dolgozókat