A külső megfog, a belső megtart. Ez igaz. De általában a megfelelő külső megfelelő belsőt is takar?

Igaz is, meg nem is. Például a nagyon szép emberek olyan mennyiségű bókot és elismerést kapnak, hogy hamarabb deformálódik a személyiségük, jellemzőbb rájuk, hogy beképzeltek, esetleg rosszindulatúak, manipulatívak, mert nem szoktak hozzá a versenyhez és a visszautasításhoz. Amíg a kevésbé szép embereknek "muszáj" a személyiségükkel kompenzálniuk, tehát sokszor kedvesebbek, odaadóbbak, viccesebbek.

Viszont amit mondtál, hogy a konszolidált megjelenés többnyire helyes értékrendet is takar, az szerintem többségében igaz. Sokat elárul valakiről, hogy "normálisan" felöltözve jelenik meg egy helyen, vagy mindent megmutat, azt is amire senki sem kíváncsi. Erre egy személyes példát is tudok mondani. Másodunokatesóm a nagynénénk temetésére fekete rövidnadrágos overálban jött el, mert valamiért úgy gondolta, hogy ő egy ilyen eseményen is divatolni akar... Szépnek szép volt, de nem hinném, hogy ez a viselkedés normális belső értékrendet takar.

Iiiggeennn... őhm, magyarázatra szorul ez. Mert nyilván mindenkinek van egy alap genetikája, és az van, amit a gép dobott. Vannak olyan helyek, amivagy plasztika, vagy még az se...

De alapvetően az ember a külsején sugározza a belsőjét is. Tehát az, hogy valaki sportos testalkatot csinál magának, az nem genetika, hanem sok évnyi edzés és komoly betartása az étrendnek. Vagy aki igényesen öltözködik,kialakítja a saját személyiségéhez passzoló stílusát mindenben, akkor az már valami. Ezek külső dolgok mind, demégis a belsőt jelenítik meg. Tehát a kövér emberek nem véletlenül hatnak taszítóan... tudat alatt igénytelenséget, lustaságot,betegséget éshasonló tulajdonságokat társótunk hozzájuk. Ha akarjuk, ha nem, ha igaz, ha nem... ez tudat alatg így zajlik. Egy sportos igényes ember jótesttartással kommunikációval pedig pontosan emiatt lesz szimpatikus és vonzó.